A TELEKI-KORSZAK 175
lentétes katonai törekvései elÅ‘térbe állÃtották Jugoszlávia kérdését, amelynek magyar vonatkozása is volt.
A magyarok egyszeriben dilemmába kerültek. Égtek a vágytól, hogy az elsÅ‘ világháború végén Jugoszláviához csatolt területeket visszaszerezzék, miközben néminemű rosszallással figyelték, hogyan terjeszkedik Németország Közép-Európában. Bekebelezte Ausztriát, feldarabolta Csehszlovákiát, legyÅ‘zte Lengyelországot, és gyakorlatilag megszállása alá helyezte Romániát. Ebben a helyzetben Jugoszlávia, amely a kisantant utolsó mohikánja és egyetlen sértetlen tagja volt, a magyarok szemében kettÅ‘s minÅ‘ségben lett fontos, egyrészt mint olyan ország, amely kapcsolatot jelenthet a Nyugat felé, másrészt mint amely esetleg bevonható egy olasz-magyar tömbbe, s egy ilyen tömb megkÃsérelhette, hogy a Harmadik Birodalom további terjeszkedésének útját állja.
A magyarok számot vetettek mindeme történelmi, katonai és politikai realitásokkal, és egy meglehetÅ‘sen ellentmondásos irányvonalat érvényesÃtettek. Alighogy Észak-Erdélyt bekebelezték, kérlelni kezdték Berlint, hogy segÃtsen területi revÃziót végrehajtani és megkaparintani Jugoszlávia magyarlakta részeit.116 Egyidejűleg érintkezésbe léptek a jugoszlávokkal, diszkréten tájékoztatták Å‘ket elképzeléseikrÅ‘l, területi igényeikrÅ‘l és arról, hogy a két országot érintÅ‘ témákat közvetlen tárgyalások útján kÃvánják rendezni. Vagyis a tengely közvetÃtése nélkül. Ezeknek a diplomáciai ügyeskedéseknek az árnyékában magyar részrÅ‘l olyan tervek készültek, hogy amennyiben Jugoszláviát akár Németország, akár Olaszország megtámadná és ennek következtében az szétesne, akkor miképpen tehetnék rá a kezüket a magyarlakta területekre és Horvátországra.
Ezekkel a tervekkel egyidejűleg csöndes diplomáciával
próbálták felmelegÃteni a kapcsolatokat Jugoszláviával.117 A
szeptemberi és októberi óvatos közeledés decemberre gyümölcsöt érlelt, amikor
is sikerült „békét és örök barátsági szerződést" kötni a jugoszlávokkal.118
A szerződés kimondta, hogy a két fél „konzultációt folytat egymással minden
olyan kérdésben, amely nézetük szerint kihat kölcsönös kapcsolatukra".
Született egy szóbeli megállapodás is arról, hogy a jugoszlávok megteremtik a
kellő kulturális lehetőségeket a magyar kisebbség számára a Vajdaságban. A
németek és az olaszok magától értetődően lépést tartottak ezekkel a
fejleményekkel, minthogy a tengelyhatalmak egyik fő célja az volt, hogy Jugoszlávia
is csatlakozzék a háromhatalmi paktumhoz. 1941 márciusában diplomáciai válság
támadt, s a magyarok riadtan értesültek azokról a hÃresztelésekrÅ‘l, hogy a
németek állÃtólag felajánlották Jugoszláviának, hogy amennyiben csatlakozna a
paktumhoz, garantálják területi integritását. Egy ilyen alku áthúzta volna a
magyar területi revÃzió tervét. Az új külügyminiszter, Bárdossy László119
felhÃvta Berlin figyelmét, hogy „a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" cÃmmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T.
Iván Ãrta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosÃtania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosÃtania!
Â
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham175.pdf
Az egész kötetet lásd: