174 Á" TELEKI-KORSZAK
kat". 1940. november elején Sztójay egyik követi jelentésében szinte hisztérikusan közölte, hogy addig nem lehet szorosabbra fűzni a német-magyar kapcsolatokat, amíg a zsidókérdést Magyarország meg nem oldja. Azt állította, hogy a németek rosszallással tekintenek Magyarországra, és egyre türelmetlenebbek a zsidókérdés megoldásának késése miatt. „Ügy találom, a zsidókérdés alakulásának oly messzemenő a jelentősége, hogy döntően befolyásolhatja a német-magyar kapcsolatokat, sőt mi több, felelősségem teljes tudatában merem állítani, hogy ez a legdöntőbb tényező mind között."112
Telekire tehát nagy nyomás nehezedett, s igyekezett bizonyságát adni, hogy ő személy szerint, de az ország is hű a Birodalomhoz. November 20-án Csáky társaságában Bécsbe sietett, és gondja volt rá, hogy a szeptember 27-én kötött német-olasz-japán háromhatalmi egyezményhez mindenki mást megelőzve Magyarország is csatlakozzék.113 Tárgyalt Hitlerrel és Ribbentroppal a háborúról, általában a világhelyzetről és ezen belül a magyar-német kapcsolatokról, s ő volt az, aki szóba hozta a zsidókérdést. Mint mondotta, amint megkötik a békét, a zsidókat el kell távolítani Európából. A Schmidt vezette jegyzőkönyvben az áll, hogy Hitler véleménye szerint az európai zsidókérdés megoldása a leendő béke egyik legfontosabb pontja. Ekkor még nem született meg a döntés a végleges megoldásról, s így a Führer kilátásba helyezte, hogy az érdekelt országokat lehetőség szerint be kell kapcsolni a rendezésbe, Franciaországot pedig kényszeríteni kell, hogy bizonyos gyarmatait engedje át114 erre a célra.115
Magyarország azzal, hogy nem sokkal az antikomintern paktumhoz való csatlakozás után aláírta a háromhatalmi egyezményt és kilépett a Népszövetségből, feladta semlegességét, és sorsát formálisan is a tengelyhez kötötte.
Összeesküvés Jugoszlávia ellen
Miután a tengelyhatalmak Nyugaton elérték céljaikat, 1940
első felében a Balkán felé fordult érdeklődésük. Németország és Olaszország
egyaránt elsősorban mint nyersanyagforrásra tekintett erre a térségre, voltak
azonban távolabbi céljaik is, ezek viszont már keresztezték egymást. A németek
ugródeszkaként kívánták felhasználni a Balkánt a Szovjetunió tervbe vett
megtámadásához és az angolok kezében lévő Közel-Kelet meghódításához, az
olaszok ezzel szemben a Földközi-tenger térségét akarták céljaik szolgálatában
„olasz tengerré" tenni. Nagyravágyó terveik megvalósításának első
lépéseként 1940. október 28-án hitszegő módon megtámadták Görögországot. A két
európai tengelyhatalom el
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham174.pdf
Az egész kötetet lásd: