172 Á" TELEKI-KORSZAK
szellemtől". A program 14. pontja átmeneti megoldásként előirányozta, hogy a zsidókat el kell távolítani a kulturális életből, és haladéktalanul ki kell venni a kezükből a földtulajdont. Az imrédysták eleinte még úgy gondolták, hogy a zsidókérdés elsősorban égető gazdasági kérdés, hamarosan azonban egy gyékényre kerültek a nyilasokkal, s elfogadták azt a koncepciót, hogy a zsidókérdést úgy kell megoldani, ahogy a németek tervei és irányítása alatt egész Európában megoldják.107 E szellem vezérelte a pártot a német megszállás után, amikor az imrédysták szívvel-lélekkel támogatták a gettósítást és deportálást elrendelő intézkedéseket.
A Magyar Megújulás Pártja viszonylag kicsiny párt volt,108 de élvezte a németek bizalmát és nagylelkű pénzügyi támogatását, s ezért gyorsan nőtt befolyása és tekintélye. A németek nemcsak azért bíztak benne, mert jól ismerték vezetőit és mert tudták, hogy a Harmadik Birodalom elkötelezett hívei, volt ennél nyomósabb okuk is. Az általuk elképzelt náci orientációjú Magyarországon ettől a párttól és vezetőitől várták a stabilitás és a törvényes rend megteremtését. Ekkor még veszélyt szimatoltak a nyilasokban zavaros hungarista programjuk miatt, éppúgy tartottak tőlük, mint a vasgárdistáktól, akikkel volt elég bajuk, amikor Románia gyakorlatilag német megszállás alá került.
Imrédyéket meglehetősen jól ítélték meg a németek, pontosan látták, hogy ez a csoport, ez a párt ostora lesz a kormány politikájának, és azon iparkodik majd, hogy Magyarország beilleszkedjék a kiépülőben lévő „új európai rendbe". Lapjaik, az Új Magyarság, a Magyar Futár és az Egyedül Vagyunk Milotay, Rajniss, illetve Oláh109 szerkesztésében fennen hirdették a Birodalom dicséretét, minden lépését helyeselték, beleértve a zsidókérdés kezelését is, s még ennél is tovább mentek azzal, hogy mintegy „kedvet csináltak" az ország német megszállásához.110
Teleki manőverei. Az imrédysták és a különféle
nyilas csoportok hevesen rivalizáltak egymással. Ruszkay valamikor novemberben
leültette ugyan egy asztalhoz Imrédyt és Szálasit, de a kölcsönös ellenszenv,
sőt ellenséges érzület egymással szemben csak nem oszlott el. A két frakció
csak abban értett egyet, hogy zsidóellenesek és elégedetlenek Teleki
vezetésével. Bár az imrédysták kiváltak Teleki táborából, a kormány az
országgyűlésben számottevően nem gyengült meg, miután Erdély 51 képviselőt
küldött be a parlamentbe, s ők Telekit támogatták. Az arisztokrata-dzsentri
vezetés jobban féltette uralmát a nyilasoktól, mint az egyébként irigyelt és
ugyanakkor megvetett „zsidóságtól", amely úgymond, „markában tartja"
az ország gazdasági és politikai életét, s iparkodott valamiképpen kordában
tartani a szélsőjobbot. Világosan kifejezésre jut ez abból a levélből, amely et
1940. október 14-én Horthy intézett Te
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham172.pdf
Az egész kötetet lásd: