170 Á" TELEKI-KORSZAK
jesíti a németek minden, Sztójay útján közvetített óhaját. Bejelentette, hogy kormánya készen áll a földreformra, hamarosan egy társadalmi reformprogramot terjeszt elő, és előkészíti a harmadik zsidótörvényt, amely „világos lesz, radikális és egyszerű, s nélkülözni fogja az előzőek bonyolultságát és uem lesznek benne lyukak, amelyeken ki lehet bújni alóla"102.
A szélsőjobboldal türelmetlenül követelte, hogy a zsidókérdést a Harmadik Birodalomhoz hasonlóan a maga teljességében oldják meg. Az alsóház 1940. november 26-i ülésén, ahol a munkaszolgálatos-rendszer bizonyos kérdéseit tárgyalták, Matolcsy Tamás, a Nyilaskeresztes Front képviselője azt indítványozta, hogy a zsidókat ne munkatáborokba helyezzék el, hanem internálótáborokban. Testvéröccse szintén a fenti párt tagja, Matolcsy Mátyás, a megrögzött antiszemita újságíró, Hitler szellemében követelte: „zsidóságnak ebből az országból és erről a földről távoznia kell"103.
A zsidókérdés radikális megoldásának követeléseit a kormány ugyan a nyilvánosság előtt teljes egyértelműséggel nem utasította vissza, Teleki mégis talált alkalmat, hogy részletezze nézeteit. Az uralkodó arisztokratadzsentri osztály felelős politikusaihoz hasonlóan ő is kifejtette, hogy csaknem egymillió embert képtelenség megfosztani minden életlehetőségtől anélkül, hogy „ne tennők lehetővé számukra a távozást valahová máshová. A zsidókérdés európai kérdés, és végérvényesen csak az új, szervezett Európa keretei között oldható meg."104
A témát gyakorta hozta szóba, és mindig ebben a szellemben taglalta. 1940 vége felé, a parlament egyik ülésén célzott rá, hogy előkészületben van a harmadik zsidótörvény, amelynek vezérelvét, hogy a zsidóságot el kell különíteni az ország lakosságának többi részétől, a náciktól kölcsönözték. Majd így folytatta:
A társadalmi feladatok felsorolása közé tartozik a
zsidókérdés. Ez a kérdés európai kérdés... Ez a kérdés csak az egységes európai
rendezés keretében oldódhatik meg gyökeresen, ebben fog nálunk is megoldódni,
ha ilyen európai rendezés lesz... Én jellemeztem ezt a veszedelmet, amely ebből
a nagy tömegből származik, jellemeztem a második zsidótörvény indokolásában is,
amelynek nagy részét én írtam. Ott megmondtam azt is, hogy ez a folyamat
fájdalmas folyamat, mert nagyon sok nehézséggel, fájdalommal jár. El is ismerem
itt az egyéni tragédiát, látom ezeket, de sokszor a köz szolgálata az egyéni
tragédiákkal sem foglalkozhat úgy, mint az -mondjuk - emberileg méltányosnak
látszanék. Ezt a kérdést nem valamilyen szadizmusból, hanem a nemzet érdekében
tartom megoldandónak... A következtetés ebből tehát az, hogy meg kell
akadályozni a ma már óriási tömegű zsidóság elkeveredését a nem zsidókkal.
Először azért, mert jellemvonásaik, karakterük sokkal átütőbb erejű és az
elkeveredésnél domináló, tehát a százalékos arányok lényegesen kevesebbet
mondanak, mint
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham170.pdf
Az egész kötetet lásd: