168 Á" TELEKI-KORSZAK
súakésazún. fehérgallérosok körében, de csak mint magántisztviselők, mert államhivatalnok nemigen akadt köztük. A bányászat és a nehézipar azonban csak keveset foglalkoztatott, Jövedelemmegoszlásukról nincsenek adataink, de az Erdélyre vonatkozó tanulmányokból kiderül, hogy az ott élő zsidóknak igen nagy hányada éppen csak megélt, és sokan voltak a zsidó közösség nagylelkűségére utalva. A legtöbb szegény zsidó a zsúfolt északnyugati zsidó központokban élt.
Sok zsidó volt teli illúziókkal, és várt sokat attól, hogy a románok uralmát a magyaroké váltja fel, ámde egykettőre jött a csalódás, a kiábrándulás. Észak-Erdély megszállása 1940. szeptember 13-án befejeződött, s-a katonai hatóságok azonnal bevezették a Magyarországon már előzőleg hatályba léptetett zsidóellenes intézkedéseket. A zsidó lapokat betiltották, és ez lett a sorsuk a nem kifejezetten vallásos egyleteknek, szövetségeknek is.95 Az erdélyi demokratikus, mérsékelt beállítottságú sajtóval sem bántak másként. A helyi lapokat, folyóiratokat átszervezték, hogy a jobboldal szócsöveiként működjenek tovább, a liberális hírlapírókat, például Balogh Edgárt, Jordáky Lajost elnémították. A kolozsvári Hitel, Pásztortűz és Katolikus Szemle hangot váltott, munkatársaik egy része nemkülönben, olyanok is, akik egészen addig mérsékelt beállítottságúak voltak, most köpönyeget fordítottak, és beálltak a fasizmus szószólói közé. Még a kolozsvári lapoknál is hevesebb antiszemita uszításba kezdtek a kisebb városokban megjelenő újságok, így a dési Szamosvölgye, a sepsiszentgyörgyi Székely Nép és a gyergyószentmiklósi Gyergyói Lapok. Jobbraátot csináltak a különféle gazdasági és társadalmi egyletek, a Baross Szövetség, a Hangya Szövetkezet, a Wesselényi Lövészegylet, de még az Erdélyi Helikon is, amely Nyírő Józsefnek, a szélsőjobboldal „irodalmi képviselőjének" befolyása alá került.96
Különösen a Székelyföld négy „szent" magyar megyéjére
nehezedett a hadsereg nyomása. A terület zsidóságának állampolgárságát
felülvizsgálták, sokukat „kétes" állampolgárságúnak minősítették és őrizetbe
vették. A katonai kormányzat kezdeményezésére hozott zsidóellenes
intézkedéseket folytatták, sőt még meg is tetézték a polgári hatóságok.
Kíméletlenül megszorongatták a zsidóságot gazdaságilag, és megnehezítették
iskoláztatásukat. Akik az üzleti életben tevékenykedtek vagy szabadfoglalkozást
űztek, ki tudták játszani a törvényeket vagy találtak kiskapukat, viszont a
köztisztviselőket kevés kivételtől eltekintve elbocsátották, az állami
gimnáziumokból és felsőfokú tanintézetekből elbocsátották a zsidó tanulókat,
szinte teljesen kizárván őket az állami oktatási rendszerből. A numerus
clausust oly mértékig hajtották túl, hogy a legtöbb visszacsatolt
vármegyében gyakorlatilag a numerus nuttus érvényesült.97 Az
erdélyi zsidóság vezetői ezt a problémát úgy hidalták át, hogy Kolozs
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham168.pdf
Az egész kötetet lásd: