166 Á" TELEKI-KORSZAK

A jelzett átrendeződés következtében Budapestet leszámítva Kolozsvárott⁸⁹ és Nagyváradon élt a legtöbb zsidó. De nemcsak ezeknek a városoknak a zsidó lakossága nőtt, hanem azoké a megyéké is, ahol e városok feküdtek. Bihar vármegyében - itt feküdt Nagyvárad - a lakosságnak 2,5%-át tették ki a zsidók 1910-ben, 1941-ben már 6,1 %-át. Kolozs vármegyében Kolozsvárral együtt arányuk 4,4%-ról, 7,1 %-ra, Szatmár megyében pedig Szatmárnémetivel együtt 7,4%-ról 8,1 %-ra emelkedett.⁹⁰ A zsidók számaránya a Keleti- és Déli-Kárpátok vidékén, mindenekelőtt Székelyföldön, továbbá a Bánátban mindig viszonylag alacsony volt. 1910 és 1941 között százalékos arányuk ezekben az országrészekben tovább csökkent, s még nagyobb mérvű volt a csökkenés Erdély középső vármegyéiben. Jól mutatják ezt a folyamatot az alábbi számok:

A zsidók százalékaránya

Vármegyék	1910	1941
Beszterce-Naszód	5,7	4,3
Csík	1,6	0,2
Háromszék	0,8	0,6
Szilágy	4,3	2,9
Szolnok-Doboka	5,1	4,3
Udvarhely	1,1	0,7

Az ún. aranykorban Erdély zsidói nyelvükben és kultúrájukban a magyarsággal azonosultak. Drámai módon fejezte ki ezt az azonosulást Marton Ernőnek, a kolozsvári Új Kelet főszerkesztőjének terjedelmes memoranduma, amelyet 1940 szeptemberében, vagyis közvedenül Észak-Erdély magyar annektálása után a magyar parlament valamennyi képviselőjének elküldtek. Ha máshonnét nem, a memorandumból is megtudhatták a magyar törvényalkotók és kormányzati személyiségek, miként osztozott Erdély zsidó kisebbsége a magyarok sorsában a két háború közti időszakban, és hogy miként szegült szembe a románok és a Román Zsidók Uniója (TUmunea Evreilor Romani) minden asszimilációs kísérletével.⁹¹ Erdély zsidóságát a történelmi múlt és a kulturális hagyományok Magyarországhoz kapcsolták, Romániához viszont létük társadalmi-gazdasági és politikai realitásai, s ez a kettős kötődés a két háború közötti időszakban súlyos konfliktusok forrásává vált. A történelem fintora és egyik nagy tragédiája, hogy 1940-től kezdve, amikor Erdélyt felosztották, azok a zsidók kerültek rosszabb helyzetbe, akik visszakerültek Magyarországhoz, noha oly sok kulturális és érzelmi szállal kötődtek hozzá, és azok bizonyultak szerencséseknek, akik román területen maradtak, annak ellenére, hogy Romániában gyakoriak voltak a zsidóellenes kilengések.

Az erdélyi zsidóság a két háború közti időszakban kevesebb érdeklő

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham166.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/