162 Á" TELEKI-KORSZAK
hogy „minden szövetségesüket becsapták és elárulták". Újfent aláhúzta barátságát a Harmadik Birodalom iránt, és ennek mintegy alátámasztásaképpen szükségét érezte, hogy hangot adjon saját, mélyen gyökerező antiszemitizmusának. Közölte, hogy az erdélyi zsidók azért voltak elégedettek a román uralommal, mert abban az országban mindenki megvesztegethető és megvásárolható. A zsidókkal szemben azért is nagyok az ellenérzések Magyarországon, mert „minthogy minden tisztességes ember a fronton volt, a zsidók itt forradalmat rendeztek és bolsevizmust teremtettek"75.
Románia, teljesen elszigetelődve és minden oldalról szörnyű nyomásnak kitéve, még ugyanebben a hónapban kétségbeesett lépésre szánta el magát: felmondta politikai függetlenségének angol-francia garanciáit, és a Harmadik Birodalomhoz fordult azzal a kéréssel, szavatolja az ország politikai függetlenségét.76
Hiderék már dolgoztak a Barbarossa-terven, így fontos volt a számukra, hogy mind Magyarország, mind Románia közreműködését biztosítsák, felajánlották tehát közvetítésüket. A németek diplomáciai úton közvetlen nyomást gyakoroltak mindkét országra,77 igyekeztek rávenni a magyarokat, hogy túlzott és lehetetlen területi követelést ne támasszanak, a románokat pedig arra, hogy tanúsítsanak bizonyos fokú engedékenységet.78 Ez a fajta diplomáciai befolyásolás akkor tetőzött, amikor augusztus 16-án a romániai Turnu-Severinben a magyar-román tárgyalások megkezdődtek.79
A tárgyaló felek rögtön a kezdet kezdetén éles hangot ütöttek meg, s miután tíz napon keresztül eredménytelenül huzakodtak, mindkét részről a németekhez fordultak. Ribbentrop attól tartott, hogy Oroszország esetleg akcióba kezd Románia ellen, megszerezte az olaszok egyetértését, és közösen „baráti tanácskozásra" hívták meg Bécsbe a román és a magyar külügyminisztert. Ribbentrop és Ciano augusztus 28-án érkezett meg Bécsbe. Szakértőik bevonásával kidolgozták a döntőbíráskodás feltételeit, és kijelölték az új határokat. Augusztus 30-án a tervezetet a magyarok és a románok tudomására hozták.
A megoldás alapjául az a hitleri irányelv szolgált, hogy a
magyarok az általuk hivatalosan követelt több mint 90 000, majd 60 000 km2-nyi
terület helyett mindössze 43 000 km2-t kapjanak meg. A feltételek
elfogadását a tengely külügyminiszterei kötelezővé tették, még csak vitát sem
engedtek, mert attól tartottak, hogy vita esetén soha nem születne megoldás. Az
ünnepélyes aláírás a Belvedere palotában volt, s míg Manoiles-cu román
külügyminiszter ájultan esett össze, a magyarok lelkesedése nem ismert határt a
német és olasz szakértők által készített térkép és az új határvonalak láttán.80
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham162.pdf
Az egész kötetet lásd: