A TELEKI-KORSZAK 159
elÅ‘tt népszerűsÃtik Németországot, melynek agresszÃv
elképzeléseit félelemmel vegyes helyesléssel figyelték, magánúton viszont
folyamatosan biztosÃtják a nyugati szövetségeseket afelÅ‘l, hogy Magyarország
mindenképpen megőrzi szuverenitását és függetlenségét. Ezt a kettősséget
példázta Magyarország kétértelmű magatartása történelmi szövetségese,
Lengyelország iránt. Telekinek ahhoz, hogy Romániától visszaszerezze Erdélyt,
szüksége volt a Harmadik Birodalom rokonszenvére és pártfogására, s ezért 1939
júliusában tudtára adta Hitlernek, hogy egy általános konfliktus esetén
Magyarország a tengelyhez igazÃtja politikáját. De egy második levelében arról
értesÃtette Å‘t, hogy Magyarország erkölcsi megfontolások alapján nincs abban a
helyzetben, hogy hadműveletekbe kezdjen Lengyelország ellen. A németek
haladéktalanul válaszoltak, és ez a válasz fenyegető volt. Erre 1939. augusztus
8-án Csáky minden felhatalmazás nélkül tudatta Ribbentroppal, hogy Teleki
leveleit tekintsék semmisnek. A Birodalom ennek ellenére bizalmatlansággal
tekintett a magyar politikára, és ennek jelzése végett egyes hadianyagok
szállÃtását leállÃtotta. A tilalmat csak akkor oldották fel, amikor
Magyarország közölte, hogy nem tesz semlegességi nyilatkozatot.64
Amikor a második világháború küszöbén Németország nyomás alá vette
Lengyelországot Danzig ügyében, Magyarország azt tanácsolta Lengyelországnak,
hogy engedjen. Viszont az is tény, hogy amikor Németország szeptember l-jén,
egy héttel a Hitler-Sztálin-paktum megkötése után Lengyelország megtámadásával
kirobbantotta a második világháborút, Magyarország nem engedélyezte, hogy német
csapatok vonuljanak át az ország területén. Magyarország megfogadta Ribbentrop
tanácsát, amely úgy szólt, hogy „tartson nyitva a magyar kormány minden
lehetőséget"65, nem tett tehát formális semlegességi
nyilatkozatot, viszont amÃg a harcok folytak, szigorúan távol tartotta magát a
konfliktustól, közben pedig rokonszenvet tanúsÃtott Lengyelország iránt,
megnyitotta határait, és kb. 60-80 000 menekülőt fogadott be, akiknek nagy
része katona volt.66 Horthy kormányzónak gondot okozott, hogy nem
tekinti-e majd barátságtalan lépésnek Németország ezt a nagylelkűséget, s nem
szerette volna kockára tenni a német támogatást Trianon revÃziója tekintetében,
ezért sietve megnyugtatta Hitlert, hogy Magyarország továbbra is hűséges barát
marad. 1939. november 3-án kelt levelében a kormányzó emlékeztette a Führert,
hogy az első világháborús összeomlás óta Magyarország igaz barátja
Németországnak, rámutatott, hogy a Németország iránti nagyrabecsülés jele, hogy
oly sok német származású személy került a legmagasabb kormányzati és katonai
posztokra. A hűség további bizonyÃtékaként Horthy aláhúzta, mennyire kÃvánatos
fellépni a Szovjetunió ellen, végül biztosÃtotta a Führert, hogy
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" cÃmmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T.
Iván Ãrta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosÃtania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosÃtania!
Â
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham159.pdf
Az egész kötetet lásd: