A TELEKI-KORSZAK 155
kai csoportot ismerjék el jogi személynek, és ne gördÃtsenek akadályt önálló pártja megalakÃtásának útjába sem. A Birodalom vezérei teljes egészében helyeselték a Volksbund követeléseit. Az Å‘ pénzügyi és diplomáciai támogatásuknak tudható be, hogy néhány éven belül mindezek a célok teljesültek.
Az elsÅ‘ jelentÅ‘s frontáttörésre 1939. április 29.-május l-jén, Teleki miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter berlini látogatásakor került sor. Két nagyobb téma került szóba a tárgyalásokon, s az egyik a magyarországi népi németek kérdése volt, a másik Magyarország külpolitikája, különös tekintettel Lengyelországra. A két magyar politikus biztosÃtotta vendéglátóit, hogy hÃven követik a tengely irányvonalát, s mindössze egyetlen kikötésük volt. Nevezetesen, hogy se közvetlenül, se közvetve ne kelljen részt venniük egy Lengyelország elleni esetleges támadásban. A németek a lengyelországi támadásban való közreműködést Szlovákia átengedésével viszonozták volna, Ãgy a fenti kikötéshez való ragaszkodás gyötrelmesen nehéz döntés lehetett. Fél szemmel már Erdélyre kacsintva, Csáky azt ajánlotta, hogy ha a Lengyelországgal szövetségben lévÅ‘ Románia ellen indulna háború, abba feltehetÅ‘leg Magyarország is bekapcsolódnék.51
A németek nem tudták ugyan rávenni a magyarokat, hogy vegyenek részt régi barátjuknak, Lengyelországnak a megtámadásában, ezzel szemben a magyarországi népi németek érdekében számottevő engedményeket csikartak ki. A berlini megállapodás értelmében a Volksbundot törvényes szervezetnek ismerték el, és a hatóságok jóváhagyták működési szabályzatát. Holott a Volksbund ekkor már tekintélyes és ütőképes politikai erőt képviselt, s a svábokat a Harmadik Birodalom politikája mögé zárkóztatta föl.
A Volksbund második nagy gyÅ‘zelme a második bécsi döntéshez kapcsolódott. Az 1940. augusztus 30-án aláÃrt megállapodás Erdély felosztásáról intézkedett (erre késÅ‘bb visszatérünk). AláÃrtak egy titkos jegyzÅ‘könyvet is, német részrÅ‘l Ribbentrop, magyar részrÅ‘l pedig Csáky, s ez kimondta, hogy a német etnikai csoport tagjai különleges elÅ‘jogokban részesülnek. Nevezetesen, akadálytalanul vallhatnak nemzetiszocialista eszméket, számarányuknak megfelelÅ‘en kapnak képviseletet a helyi és a központi kormányzati szervekben, használhatják eredeti vezetéknevüket, és szabadon létesÃthetnek kulturális kapcsolatokat a Harmadik Birodalommal. A jegyzÅ‘könyv felhatalmazta továbbá a Volksbund vezetÅ‘ségét, hogy megszabhassa, ki népi német és ki tartozik ehhez az etnikai csoporthoz.52
A magyar kormány ezekkel az engedményekkel saját korábbi
erÅ‘feszÃtéseit aknázta alá, amelyekkel a Volksbund ellensúlyozása volt a cél
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" cÃmmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T.
Iván Ãrta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosÃtania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosÃtania!
Â
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham155.pdf
Az egész kötetet lásd: