152 Á" TELEKI-KORSZAK

új engedély, amíg a zsidók számaránya az adott helyen nem csökken le 6%-ra, illetve bizonyos típusú kereskedelmi ágazatokban 12%-ra. Zsidó külön engedély nélkül földet nem vehet és nem adhat el, s bármikor kényszeríthető, hogy a hatóság által megszabott áron eladja vagy bérbe adja mezőgazdasági ingatlana tulajdonát (12-18. cikkelyek).⁴⁴

A törvény értelmében minden, öt főnél kevesebbet foglalkoztató cég legfeljebb egy zsidót alkalmazhat, a kilenc főnél nagyobb pedig kettőt.⁴⁵ A Magyar Állami Biztosító Intézet adatai szerint 1937. december 31-én 14 817 cég működött Budapesten 72 494 dolgozóval. Közülük tíz személynéltöbbet 742 cég foglalkoztatott, 14 075 viszont ötnél kevesebbet. Becslések szerint a törvénynek ez a pontja 250 000 zsidót érintett, köztük 65 000 budapestit.⁴⁶

Hamarosan kitűnt, hogy a második zsidótörvény a legnagyobb csapást a zsidóság alsó régióira mérte, így a bérmunkásokra és szakképzetlenekre. Akik üzleti, ipari tevékenységet folytattak, szintén megérezték az intézkedések súlyát, ők is korlátozva lettek mozgásukban, de így vagy ügy meglelték a kiskapukat, amelyeken kibújhatták az előírások hálójából. Kitalálták és előszeretettel alkalmazták, nem is kis sikerrel az ún. stróman- vagy Aladár-rendszert, azaz keresztény „társat" vettek be az üzletbe, aki részt kapott a haszonból. Voltak olyan esetek is, amikor keresztények baráti alapon vállalkoztak ilyen szerepre.

A szabadfoglalkozású-pályákon már rosszabbul ütött ki a dolog a zsidók szempontjából. Főleg az ügyvédi pályán és az újságírásban zárultak be a kapuk előttük. A törvény életbeléptetése után a Sajtókamarába felvételét kérő 3435 személy közül 1863-at utasítottak el, vallásuk vagy fajuk miatt.⁴⁷ A zsidók eltávolítását a magyar társadalom vezető posztjairól, valamint kiszorításukat a szabadfoglalkozású-pályákról kormányszervek, illetve az egyes foglalkozási ágakban felállított kamarák végezték. Kulcsszerepet kapott e téren Kultsár István, az értelmiségi munkanélküliség kormánybiztosa.⁴⁸

A második zsidótörvény az egész zsidóságra nagy csapást mért, de valóságos katasztrófaként érte a Csehszlovákiától visszacsatolt területek 150 000 főnyi zsidó lakosságát. Már az is nagy nehézséget okozott sokuknak, hogy bizonyítsák magyar állampolgárságukat, s ők szenvedték el elsőnek a faji megkülönböztetés kínos következményeit. Midőn 1941. június 27-én Magyarország hadba lépett a Szovjetunió ellen, ezek közül a hontalan zsidók közül sokat összefogdostak, Kamenyec-Podolszkij környékére deportáltak, ahol aztán jó részüket lemészárolták (lásd a 6. fejezetet).

A magyarországi papság és a politikusok mérsékelt körei most is úgy okoskodtak, inmt 1938-ban, és abban reménykedtek, hogy az új törvény

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham152.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/