Randolph L. Braham: A népirtás politikája : A holocaust Magyarországon

A TELEKI-KORSZAK 151

A törvényjavaslatot elfogadták, és 1939. május 4-én hatályba lépett.42

A törvény előírásai. A második zsidótörvény mindenekelőtt abban tért el az elsőtől, hogy részletesen meghatározta, ki tekintendő „zsidónak". Az 1938. évi törvény nem adott ilyen meghatározást, mindössze azt szögezte le, hogy az állampolgárok mely kategóriáira nem vonatkoznak a törvény előírásai. Az 1939. évi törvény kifejezetten faji alapon állt. Ez kitűnt már a törvény indoklásául szolgáló miniszteri bevezetőből:

...az, aki az izraelita hitfelekezet tagja, egyúttal a zsidó faji közösséghez is tartozik, és természetes az is, hogy az izraelita hitfelekezethez tartozás megszűnése nem eredményez változást az ehhez a faji közösséghez való tartozás tekinteté-ben.43

A katolikus egyház heves ellenkezése nem bizonyult teljességgel hatástalannak. Jórészt ennek köszönhetően nem a faj, hanem a vallás minősült fő ismérvnek. Az első cikkely azt mondta ki, hogy zsidónak tekintendő, aki a zsidó közösséghez tartozik, akinek a szülei odatartoznak vagy akinek a négy nagyszülője közül kettő odatartozik, mégpedig a törvény kihirdetésekor vagy annak előtte. Azokat vonták ki a törvény hatálya alól, akik már kereszténynek születtek, akik 7. születésnapjuk előtt kikeresztelkedtek, továbbá akinek a szülei 1939. január 1. előtt keresztelkedtek ki, amennyiben őseik legalább 1849. január 1. óta Magyarország területén éltek. A törvény további kilenc kategóriát jelölt meg, amely mentességet biztosított, így a hadirokkantak, a háborús kitüntetések tulajdonosai, a háborúban meghaltak özvegyei és árvái, a titkos tanácsosok, az egyetemi tanárok és az olimpiai bajnokok kivételnek számítottak (2. cikkely).

A törvény kimondta, hogy zsidók sem honosítás, sem házasságkötés útján nem szerezhetnek magyar állampolgárságot (3. cikkely), beszűkítette a zsidók politikai és polgári jogait (4. cikkely) . Megtiltotta, hogy állami tisztséget viseljenek, előírta, hogy 1940. január 1-jéig bezárólag a bírói karból és ügyészi testületből nyugállományba kell helyezni minden zsidót, s 1943. január 1-jéig a zsidó középiskolai tanárokat, tanítókat és közjegyzőket el kell bocsátani (5. cikkely). Ismét érvényre emelte az 1920. évi numerus clausus törvénynek azt a kikötését, hogy a felsőfokú tanintézetekbe felveendők között a zsidók számaránya nem haladhatja meg a 6%-ot (7. cikkely), és ugyanilyen kvótát állított fel a szakmai kamaráknál (9. cikkely). A keresztény szellem és a kultúra magyar jellegének védelmére hivatkozva kimondta, hogy zsidó nem lehet sem rendező, sem igazgató a filmgyártásban, illetve a színházi világban (11. cikkely). Tartalmazott a törvény egy sor gazdasági előírást, szigorúan beszűkítve a zsidók gazdasági lehetőségeit. Meghatározott időn belül vissza kellett vonni bizonyos üzleti vállalkozások iparengedélyét, és mindaddig nem adható ki

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bÅ‘v. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztÅ‘ Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham151.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/