A TELEKI-KORSZAK 149
A sajtó olyannyira felszÃtotta a zsidóellenes hangulatot, hogy a törvénytervezet ellenzÅ‘i, bármennyire keményen is csatáztak, alulmaradtak az egyenlÅ‘tlen küzdelemben. A törvénytervezet vitája elhúzódott, 1939 januárjától májusig tartott. Nemcsak a zsidóság képviselÅ‘i léptek föl a tervezet ellen, a zsidóság ügyének védelmében, hanem a néhány liberális politikus is a Polgári Szabadság Párt soraiból, élükön dr. Rassay Károllyal, budapesti országgyűlési képviselÅ‘vel, az Esti KurÃr fÅ‘szerkesztÅ‘jével, valamint az országgyűlés padsoraiban ülÅ‘ szociáldemokraták. A kisgazdapárti frakció nem volt egységes. Az Eckhardt Tibor vezette szárny a tervezet mellett foglalt állást, akadtak, akik ellene voltak, s egy harmadik csoport módosÃtásokért szállt sÃkra, amelyek lehetÅ‘vé tették volna, hogy megnöveljék a kivételek és kivételezések számát.35 A felsÅ‘házban szintén akadtak ellenzÅ‘i a tervezetnek, Ãgy Bezerédj István, gróf Károlyi Gyula, gróf Prónay György és az egykori miniszterelnök, Horthy bizalmasa: gróf Bethlen István.
Bethlen több beszédet is mondott az Országházban, és a nagy nyilvánosság előtt is mindenütt kifejtve, hogy milyen veszélyekkel terhes Németország vak utánzása a zsidókérdésben. 1939. február 9-i beszédében például a következőképpen érvelt:
Hát nem látjuk-e és nem látják-e azok, akik a jobbszélsÅ‘séggel kacérkodnak, hogy a zsidókérdésnek német szisztéma alapján való megoldása ebben az országban a gazdasági és pénzügyi rendet egyik napról a másikra azonnal felforgatná, és hogy egészen más következményekkel járna, mint Németországban járt? Nem látják, hogy az ország gazdasági és pénzügyi téren egy napig fenn nem állhatna, ha ily eszközökhöz nyúlnánk? Es azokat, akik a magyar földbirtokosok és a magyar intelligencia körébÅ‘l kacérkodnak ma ezekkel a divatos jelszavakkal, nyomatékosan vagyok bátor figyelmeztetni, hogy a sor elsÅ‘sorban rájuk fog kerülni, és világos, az a földbirtokos osztály fog elsÅ‘nek elpusztulni, amely egy ilyen kormányzat támogatására siet, és hogy az intelligencia, amelyben van történelmi érzék és amely a történelmi magyar tradÃciók alapján akarja a magyar politikát továbbvinni, ha erre az útra téved, módot nyújt arra, hogy félretolassék, és helyébe történelmi tradÃciók nélküli és a magyar történelmi tradÃciókat semmibe vevÅ‘, félintelligens emberek üljenek, akik azután ezeket a kérdéseket másképpen fogják kezelni. De kérdem: hogyan áll külpolitikailag ez a kérdés? Egyet tisztán látok: ha nálunk a politikai élet gleichschaitolása következik be a szélsÅ‘jobboldali eszmék jegyében, akkor mi Németországnak nem barátai, hanem cselédei leszünk, és ebben az esetben a független magyar külpolitikának egyszer és mindenkorra vége lesz.36
A törvénytervezetet ellenző különböző frakciókat más és
más indÃtékokvezérelték, de abban tökéletesen egyetértették, hogy a tervezet
vérlá-zÃtóan megsérti az „alkotmányos rendszert", rettenetes szenvedéseket
zúdÃt sok százezer emberre, és ha hatályba lép, súlyos károkat okoz az ország
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" cÃmmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T.
Iván Ãrta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosÃtania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosÃtania!
Â
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham149.pdf
Az egész kötetet lásd: