148 Á" TELEKI-KORSZAK
sodik zsidótörvénnyel kapcsolatban álláspontjában megjelent egy új elem ahhoz képest, ahogy az első zsidótörvényt fogadta. 1938 tavaszán hajlamosak voltak tudomásul venni az első zsidótörvényt, mi több, még mentegették is, hogy tulajdonképpen meglehetősen enyhe, és „kifoghatja a szelet a szélsőségesek vitorláiból", s mindenekfölött az jellemezte magatartásukat, hogy elhárították a külföldi zsidó szervezetek beavatkozási kísérleteit az ügybe, amelyet tisztán belügynek minősítettek (lásd a 4. fejezetet).
1938. nyár végén viszont gyakorlatilag már ők kezdeményezték, hogy a külföld lépjen közbe, és próbálja közbelépésével enyhíteni a zsidó közösségre nehezedő szörnyű nyomást. 1938. szeptember 8-án a Pesti Izraelita Hitközség főtitkára, Eppler Sándor kapcsolatba lépett az Angol Zsidók Szövetségének, valamint a brit zsidó képviselők testületének közös külügyi bizottságával, s azt javasolta, hogy küldjenek megbízottat Budapestre. 1939 márciusában a magyarországi zsidó vezetés már egészen világosan látta, mit jelent a második zsidótörvény, s ismételten a brit zsidóság vezetőihez fordult, kérve a segítségüket a munkaképes zsidók ki-vándoroltatásában, az öregek és a betegek anyagLtámogatásában. Stern Samu és Eppler 1939 májusában Londonban és Párizsban járt, s akkor személyesen újra előhozták kívánságaikat, mégpedig nagyon nyomatékos formában.33 A probléma valóban égető volt, s nem is csupán az akkor életbe lépő új törvény miatt, hanem annak következtében, hogy a Felvidék és Kárpátalja visszacsatolásával megnőtt a zsidó lakosság száma, és így azoké is, akik rossz anyagi helyzetben voltak. A Felvidéken és Kárpátalján meglehetősen nagy számban éltek nem asszimilált, jámbor ortodox zsidók, s életkörülményeik igencsak nyomorúságosak voltak. Joggal feltételezhető, hogy ha nem is a kormány ötlete volt Sternék utazása, de mindenesetre annak tudtával és beleegyezésével látogattak külföldre, és terjesztették elő kívánságaikat a zsidóság kivándorlásának elősegítését kérve.
Némileg rontotta Stern és Eppler londoni és párizsi megbeszéléseinek esélyeit az a körülmény, hogy körülbelül ugyanakkor kereste föl az angol és francia fővárost dr. László Gyula, aki egyrészt a Kárpátalján élő zsidók és á lengyel menekültek problémáját ecsetelte vendéglátói előtt drámai színekkel, másrészt azt bizonygatta, hogy az országos zsidó vezetők tulajdonképpen nem is törődnek velük.34 De Sternék annyit mégiscsak elértek, hogy végre-valahára kapcsolat teremtődött a magyarországi és a világzsidóság között, és némi pénzügyi támogatásra is ígéretet kaptak. Abból azonban nem lett semmi, hogy Nagy-Britannia politikai nyomást gyakoroljon Magyarországra.
A zsidóság és jóakaróinak hazai erőfeszítései nem hoztak
eredményt.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham148.pdf
Az egész kötetet lásd: