146 Á" TELEKI-KORSZAK
gyományosan a Nyugat módszereit alkalmazta a jobbára keleti eredetű zsidósággal szemben.
A Harmadik Birodalomban érvényesülő politikával összhangban, a törvénytervezet felhatalmazta a kormányt, hogy „segítse elő a zsidók kivándorlását". Az indokolás viszont aláhúzta, hogy a zsidókérdés nemzetközi jellegű, és megoldása megkívánja, hogy a kellő időben és a kellő módon nemzetközi szemszögből közelítsék meg a témát.27
A zsidó közösség és keresztény jóakaróik orgánumai ellenezték és hevesen bírálták a tervezetet. Rengeteg beadvány készült, és se szeri, se száma a kiadványoknak, amelyek napvilágot láttak, hogy rámutassanak a törvénytervezet igazságtalanságára, és hogy kiemeljék, mennyit köszönhet Magyarország a zsidóságnak, milyen nagy érdemeik vannak az ország boldogulásának előmozdításában.28
A három nagy zsidó hitfelekezet, a neológ, az ortodox és a status quo 1939. január 12-én közös felhívást bocsátott ki, s ez aláhúzta, hogy a törvénytervezet
- megsérti a magyar alkotmányt, ellentétben áll ama alapelveivel, melyek szerint a magyar politikai nemzet egységes, a törvény előtt mindenki egyenlő, és a szerzett jogok védendők;
• — ellentétes az emberi igazságossággal és az isteni törvény előírásaival;
- károsítja a magyar nemzet elemi érdekeit.
Ámde bármekkora volt is az elkeseredésük és a kiábrándultságuk, honszeretetük változatlan maradt, akárcsak a német zsidóságé. Világosan kifejeződött ez felhívásuk következő passzusában:
Ezt érdemelte a magyar zsidóság? Közjogainak csonkítását,
magánjogainak korlátozását, életlehetőségeinek elvonását, ifjúságának
számkivetését?! Ezt érdemelte meg a magyar zsidó felekezet, amelynek
egyetlenegy vágya volt történelme évszázados folyamán, hogy vallása megtartása
mellett magyar és csakis magyar lehessen? Szólaljanak meg igazságunk mellett a
szabadságharc csatasíkjai, Volhynia mocsarai, a Karsztok sziklái; mert a
lövészárokban nem kérdezték meg, hogy kinek mi a vallása... Szabadjon végre
nekünk is egyszer kimondani, hogy elvégre a mi hitünk, becsületünk és
jogaink nem közpréda, melynek terhére lehet keresni a szociális bajok
megoldását. S hozzon a magas Törvényhozás új törvényeket, amelyekben a
szociális bajok enyhítésére mindenkit kötelez, akinek tehetsége van - mindenki
felekezetére, származására való tekintet nélkül. Ez a mi tiszteletteljes
kérésünk. De ha csalódnánk, és ebből a javaslatból törvény lenne, annak
következményeként magunk és gyermekeink százezrei lennének kénytelenek
lakóhelyüket cserélni. Lakóhelyet, de nem hazát. Mert a magyar hazától
semmilyen emberi törvény nem foszthat meg, éppoly kevéssé, mint az egy Isten
imádatától. Ahogy az évezredek sorscsapásaiban nem tántoríthatott el bennünket
sem
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham146.pdf
Az egész kötetet lásd: