A TELEKI-KORSZAK 145
csak kilátásba helyezett holmi átértékelést, hanem ezt el is végezte. 1939 februárjának elején már ekként érvelt:'
1938 tavasza óta nagy események történtek, amelyek indokolttá teszik állásfoglalásunk revÃzióját. Mióta az elsÅ‘ törvényjavaslatot a parlament letárgyalta, számos más államban történtek intézkedések, amelyeknek tendenciája, legalábbis hatása az, hogy a zsidóság helyzete azokban az államokban megnehezülvén, olyan államok felé tódul, olyan államokban keresi a maga elhelyezkedését, ahol kedvezÅ‘bb helyzetre tarthat számot. Zsidók elleni intézkedések történtek mindenekelÅ‘tt Olaszországban és Németországban. Az Anschluss és a Csehszlovákiához tartozó területek átkapcsolása következtében ismét igen nagy területek kerültek át a német jogterülethez. Lengyelországban is törvényhozási munkálatok vannak elÅ‘készületben, amelyek a zsidóság helyzetét kÃvánják megváltoztatni. A megmaradt Csehországban, különösen Szlovenszkóban, ahonnan a zsidóság ide gravitálása könnyen előállhat, szintén erÅ‘s rendszabályok vannak küszöbön és részben végrehajtás alatt, törvényhozási intézkedések nélkül is. Romániában pedig, ahol egészen különleges helyzet állott elÅ‘, számos gyakorlati intézkedés és rendelet látott napvilágot, amely szintén nehezebbé teszi ott a zsidóság helyzetét.24
A második zsidótörvény elÅ‘készületei antiszemita tüntetések közepette kezdÅ‘dtek meg. A legsúlyosabb zavargásokat Kisvárdáról és Mátészalkáról jelentették, mindkét kisvárosban viszonylag jelentÅ‘s számú ortodox zsidó lakosság élt. Kisvárdán Haynal Alajos tábornok szervezte a pogromot, azzal az ürüggyel, hogy „titkos zsidó rádióadónak" bukkantak a nyomára. Mátészalkán azzal gyanúsÃtották a zsidókat, hogy pénzt gyűjtenek, és ebbÅ‘l repülÅ‘gépeket akarnak venni a csehszlovák hadsereg részére.25 A törvénytervezetet Antal István, az igazságügyi minisztériumi államtitkár készÃtette. A bevezetÅ‘t, a törvény indoklását Teleki, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter jegyezte. A tervezetet „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" 1938. december 23-án terjesztette á parlament elé Tasnádi Nagy András igazságügy-miniszter.26
A törvényjavaslat szövege kristálytisztán tükrözte a nácik
szélsőséges és faji nézeteit, amelyeket a magyarországi antiszemiták is a
magukévá tettek. Az antiszemitizmusra általában jellemző és tradicionálisan
mani-cheista beállÃtottság meghódÃtotta a magyar antiszemitákat is, átvették azt
a nézőpontot, hogy a zsidóság nemcsak „veszélyezteti a nemzeti kultúrát és
gazdaságot", de idegen és romboló anyag is, amelyet el kell távolÃtani a
nemzet testéből. A törvénytervezet bel- és külpolitikai érvekkel, geopolitikai
és történelmi magyarázatokkal próbálta „bizonyÃtani", hogy a zsidóság
mindig is külön faji csoport volt, csak rá jellemző lelki és szellemi alkattal,
sajátos életformával, s mindez együtt elválasztotta őket az emberiség többi
részétől. Teleki gondolatmenetét követte á tervezet, hangoztatva, hogy
Magyarország különösen nehéz helyzetben van, miután ha
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" cÃmmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T.
Iván Ãrta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosÃtania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosÃtania!
Â
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham145.pdf
Az egész kötetet lásd: