144 Á" TELEKI-KORSZAK
Kárpátalja megszállása nyomán a Magyarországon érvényben lévő zsidótörvényeket azonnal kiterjesztették az ott élő zsidókra. Legtöbbjüket ez mélyen megrendítette, mivelhogy a csehszlovák demokratikus uralom két évtizede alatt a magyarok jogainak legfőbb védelmezői közé tartoztak, és a leghatározottabban szálltak síkra a magyar nyelvhasználat mellett. Éppen amikor ők is részei lettek a magyarországi zsidóság sorsközösségének, folyt a budapesti parlamentben a második zsidótörvény tervezeténekvitája.
A második zsidótörvény
A magyarországi zsidóság jószerivel még föl sem eszmélt az első zsidótörvény által rá mért csapásból, amikor baljósabb fenyegetés körvonalai rajzolódtak ki. Az első zsidótörvény, amelyet 1938 májusában fogadtak el, június 28-án lépett hatályba, de csaknem azonnal újult hangerővel harsant föl a követelés, hogy a zsidók ellen még ennél is szigorúbb intézkedésekre van szükség. A szélsőjobboldal, élén a nyilasokkal, megint szorongatni kezdte a kormányt, hogy a zsidók jogainak korlátozásában ne álljon meg, hanem lépjen tovább. Az Anschluss után vagyunk mér, s a szélsőjobboldalt nyíltan bujtogatja és bőkezűen pénzeli a Harmadik Birodalom, jelentős pénzeszközökkel támogatva az országban folyó általános antiszemita hangulatkeltést.
Párhuzamosan a nácik ideológiai és propagandatevékenységével, egyre szemérmetlenebbül épültekbe a németek Magyarország gazdaságába. Az Ausztriával bonyolított külkereskedelem is átterelődött a németek csatornáiba, s hamarosan a Birodalom lett Magyarország legnagyobb, majd pedig meghatározó kereskedelmi partnere.22
Az első zsidótörvény elfogadásához az Anschluss adta meg a lökést, a második zsidótörvényhez a Felvidék visszacsatolása az 1938. november 2-i bécsi döntés alapján. Ez volt az az időszak, amikor Imrédy politikai pálfordulása végbement. Négy héttel a müncheni négyhatalmi egyezmény előtt, szeptember 4-én Kaposvárott még azt mondta, hogy az első zsidótörvény egyben az utolsó is. Viszont nem sokkal a Felvidék bekebelezése után a szélsőjobboldalhoz közeledvén egyszeriben felfedezte, hogy a megnövekedett zsidóközösség „életveszélyt" jelent Magyarországra nézve. Egy pártgyűlésen november 15-én így beszélt:
A visszanyert felvidéki területekkel a zsidók arányszáma, amely amúgy is kedvezőtlen volt, még kedvezőtlenebbé vált, és a keletről való beszivárgás kapuja még tágabbra tágult szét. Tehát nekünk ebben a kérdésbén eddig vallott felfogásunkat bizonyos mértékben revízió alá kell vennünk.23
A második zsidótörvény parlamenti vitája jelezte, hogy
Imrédy nem
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham144.pdf
Az egész kötetet lásd: