140 Á" TELEKI-KORSZAK
hozta azokat a zsidóellenes megmozdulásokat, amelyek a Horthy-korszak kezdeti időszakát kísérték* s a következőket mondotta:
Szeretném leszögezni, hogy tévednek, akik úgy gondolkodnak, miszerint a zsidóellenesség, amely létezett és létezik ma is Magyarországon, a zsidó vallás vagy általában a zsidóság ellen irányul. Ha mint történész kívánnám jellemezni, akkor úgy nevezhetném, hogy ez „mozgalom a galíciaiak ellen". Mindenekelőtt a bevándorlás az, ami a problémát okozza, és az ellenőrzés, amely az idegenek egy meghatározott csoportjával szemben tapasztalható, azokkal az idegenekkel szemben, akik a nemzet ellen fordultak. Bizonyságképpen hadd említsem mindössze a következő számokat: 1785-ben 75 000 zsidó élt a körünkben, akik a lehető legjobban kijöttek a magyarokkal és a többi, itt élő népekkel, és akik igen eltökélten iparkodtak összevegyülni és eggyé lenni a magyarokkal meg a többi fajokkal. 1910-ben a zsidók száma 912 000-re rúgott, nem számítva közéjük azokat, akik kikeresztelkedtek és akik néhány százezerre voltak tehetők. [Ezek az idegenek állampolgárságot kaptak], még mielőtt gyökeret vert volna bennük a hűség a haza és honfitársaik iránt...8
Teleki nem közölte diákhallgatóságával azt a tényt, hogy 1785-ben, amikor, úgymond, „a lehető legjobban kijöttek" a zsidókkal, ez utóbbiak gettóban éltek, s mindenféle korlátozásoknak és hátrányos megkülönböztetéseknek voltak alávetve. És nem világosította fel a hallgatóságot arról sem, hogy a háború előtt, amikor az ő feudális osztálya gyakorolta „liberális" uralmát a kapitalizmus és feudalizmus szövetsége formájában, a kevés számú, faji előítéletekkel megvert antiszemitától eltekintve senkit sem érdekelt, hogy a zsidók mennyien vannak, és hogy akkor a zsidókat szövetségeseknek tekintették, akik a soknyelvű birodalomban a más nemzetiségek ellensúlyául szolgálnak. Az „idegen" zsidók „túltengése" csak azután lett fajsúlyos probléma, amikor 1918-ban az elaggott politikai szerkezet összeomlott.
Teleki antiszemitizmusának következetességét mi sem világítja meg jobban, mint az a két zsidótörvény, amelyet az ő miniszterelnöksége alatt hoztak 1920-ban és 1939-ben. Még nyoma sem volt a náci korszak zsidóellenes törvénykezésének, amikor az 1920. június 20-án megkötött trianoni szerződés egyenlőséget kimondó cikkelyének kirívó megsértéseként az első világháború utáni Európában az ő irányítása alatt elfogadják az első jelentős zsidótörvényt, az ún. numerus clausus törvényt. 1920 szeptemberét írták akkor. A másik fontos zsidótörvény közvetlenül az ő nevéhez fűződött. Ez volt az 1939. évi IV. tc., „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" (lásd a továbbiakban).
Gyakorlatilag nem volt olyan szférája a zsidóság életének,
amelyre közvetlenül vagy közvetve ne gyakorolt volna hatást Teleki politikája.
A miniszterelnököt ekkor már meglehetősen elvakította antiszemitizmusa, amely
oly mértékig fosztotta meg tisztánlátásától, hogy képtelen volt fel
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham140.pdf
Az egész kötetet lásd: