14 A PUSZTULÁS ELŐJÁTÉKA
és egyes kortársai szerint 1959. november 29-én hunyt el. 1956 februárjában „rehabilitálták"35.
Tekintve, hogy a Kun-kormány harcosan „nemzeti" álláspontot foglalt el (visszautasította a Vix-jegyzéket, és elítélte a szövetségesek „burzsoá imperializmusát"), március 21-i beiktatását olyan nemzeti lelkesedés fogadta, amely nem ismert osztály- vagy világnézeti határokat. Részben azért, mert Kun vakmerően eltökélte, hogy a magyar haderőt előbbre tolja a fegyverszüneti egyezményben engedélyezettnél, részben pedig azért, mert mindenki azt várta, hogy a szovjet köztársaságok támogatása el fogja érni az ország területi integritásának helyreállítását. A lelkesedés azonban hamar elült. Mivel a Kun-rezsim mindenáron marxista-leninista társadalmat kívánt létrehozni, „osztályharcában" csupa olyan radikális lépést tett, amelyekre a magyarok nem voltak fölkészülve. Egyebek között eltörölte a rangokat és címeket, világi alapokra helyezte a közoktatást, elválasztotta egymástól az államot és az egyházakat, és elrendelte a bérházak, a bankok, az egészségügy, a közlekedés és a kultúra köztulajdonba vételét. Államosított minden, húsz munkásnál többet foglalkoztató ipari és kereskedelmi vállalatot, és elkobozott minden földet, amelyet tulajdonosa nem maga művelt. Miközben a „nemzeti" lelkesedés fel-fellobbant a csehszlovákok elleni sikeres, májusi-júniusi hadjáratok idején, a forradalmi intézkedések elrettentették a magyar lakosság számos rétegét. Elutasítva Jan Smuts tábornok békülékeny gesztusait (a dél-afrikai brit tiszt azért érkezett április 4-én Budapestre, hogy enyhítse a Vix-jegyzék letaglózó hatását), Kun szemellenzős politikája csupán a világforradalom vélt érdekeit követte.
Kun és messianisztikus tűzben égő forradalmártársai meggondolatlanul semmibe vették, hogy mennyire elszigeteltek az országban, és olyan merev, doktriner, mindinkább elnyomó intézkedéseket hoztak, hogy azok óhatatlanul általános forradalomellenes légkört idéztek elő. A parasztokat elidegenítette, hogy a forradalmi rezsim nem osztotta szét az elkobzott földeket, viszont a kötelezően beszolgáltatott élelemért értéktelen papírpénzzel fizetett. Nem vásárolhattak iparcikkeket, mert álltak a gyárak, és az országot blokád sújtotta. Az áruhiány, a mind katonásabb és bürokratikusabb rezsim túlzó egalitarizmusa, az újdonsült politikusok önkényeskedése, hozzá nem értése, a nemes célok érdekében kegyetlenségekre is vetemedő, új, buzgó, idealista elit nem csupán a felső rétegeket riasztotta el, hanem az ország egész városi és vidéki lakosságát.
így hát a proletárdiktatúra, vagy hivatalos nevén a
Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság, amelyet 1919 . március
21-én kiáltottak ki, „hogy észre térítsük a burzsoáziát... és ha kell, vérbe
fojtsuk ellenforradalmát", rövid életűnek bizonyult. A „belső
ellenségek" és
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham14.pdf
Az egész kötetet lásd: