A TELEKI-KORSZAK 139
csoporttáj vagyis specifikus fajjá. „Tíz eset közül nyolcban vagy kilencben tévedés nélkül megismerszik a zsidó", mondotta. A zsidóság mint biológiai faj is veszedelmes, de még sokkal súlyosabb következményekkel járt, hogy „ideológiailag is időtlen idők óta elzárkóztak" . Telekit autokratikus és türelmetlen természete képtelenné tette, hogy ellenérzések nélkül tudomásul vegye azt a tényt, hogy a zsidók elütnek a többiektől életmódjukban, ruházkodásukban, szokásaikban, de még abban is, hogy külön erkölcsi parancsok vezérlik őket. Osztotta más magyarországi antiszemiták nézetét arról, hogy a zsidók azért is veszélyt jelentenek, mert viszonylag nagy számban vannak képviselve az összlakosságon belül, és mert nagy a szerepük és befolyásuk az ország gazdasági, valamint kulturális életében.
Politikai ösztöneit tekintve Telekiben sok volt Machiavelliből, és habozás nélkül állította a zsidókérdést a mindenkori magyar érdekek elérésének szolgálatába. Volt idő, amikor az első világháború előtt színre lépett nemzedéki társaihoz hasonlóan ő is magyaroknak tekintette a zsidókat, mert tisztában volt azzal, hogy a soknyelvű birodalomban, amelyben a magyarság kisebbséget képez, a statisztikai arányokat javítják. Jellemző ebből a szempontból, amit 1919-ben a békekonferencián mondott.
A magyar zsidók legnagyobb része teljesen asszimilálódott a magyarokhoz... Kiváló magyar írókat, tudósokat és művészeket adtak nekünk. A magyar nemzeti lélekhez való asszimilációjuk következtében el kell ismerni, hogy faji szempontból a magyar zsidók már nem is zsidók, hanem magyarok...6
A békeszerződés megkötése után, amikor kialakultak a csonka Magyarország határai, és e határok között a magyarság uralkodó többséget képzett, a zsidóságra már nem volt szükség olyan értelemben, hogy a politikai mérleg serpenyőjét elbillentse. Teleki is szabadjára engedte antiszemita érzelmeit. Figyelmeztette a magyarokat, hogy a zsidók milyen veszélyt jelentenek kulturálisan és gazdaságilag, az elmagyarosodott zsidó vezetőket pedig a „keleti zsidók" veszedelmétől óvta. 1920-ban így beszélt az utóbbiak előtt:
Önök zsidók és magyarok. Ellentét feszül a keresztény magyarok és a keleti zsidók között, akik a legutóbbi fél évszázadban tömegesen özönlöttek be országunkba, és állandó jelleggel beszivárognak, hiába próbáltuk és próbáljuk útjukat rekeszteni. Önöknek helyt kell állniok ebben az összeütközésben, mert a probléma súlyos, mert ez élet és halál kérdése a magyar nép számára. Önöknek választaniok kell, magyar honfitársaik mellé állnak-e, a vagy keleti hitsorsosaik mellé.7
1921-ben Teleki az Egyesült Államokban tett körutat, s
amikor e látogatás során amerikai diákokkal találkozott, előttük sem rejtette
véka alá, hogy ellenérzésekkel viseltetik az „idegen" zsidókkal szemben.
Szóba
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham139.pdf
Az egész kötetet lásd: