138 Á" TELEKI-KORSZAK
mus színre lépése, de aki azt is felismerte, hogy a német terjeszkedés hosszú távon milyen veszélyt rejt magában hazájára nézve. Egy világméretű összeütközésből szent meggyőződése szerint nem Németország, hanem a Nyugat kerülne ki végső soron győztesen, ennek ellenére irredenta beállítottsága és revíziós ambíciói a tengelyhatalmak karjaiba sodorták. Telekinek más volt a társadalmi háttere, mint a magyarországi szélsőjobboldalé, és külpolitikai elképzeléseik sem egyeztek. A szélsőjobboldalt, miként erről már többször is szó volt, elsősorban az elégedetlen katonatisztek, közhivatalnokok és alsó középosztálybeli elemek alkották, s nyíltan és fenntartás nélkül a Harmadik Birodalommal akartak együtt haladni, ő viszont olyan külpolitikának volt a híve, amely egyidejűleg veszi figyelembe a tengely általános célkitűzéseit és a magyar nemzeti érdekek diktálta kívánalmakat. Nézete szerint pontosan a magyar érdekek követelték meg a szövetséget a tengelyhatalmakkal, mert csak ennek révén foglalhat helyet Magyarország az „új európai rendben", csak általa tudja kielégíteni területi követeléseit, csak ebben a szövetségben növelheti kereskedelmét és virágoztathatja fel gazdaságát. Am odáig ez a szövetség már nem terjedhet, hogy csorbítsa Magyarország függetlenségét és szuverenitását, vagy hogy oltárán fel kelljen áldozni a nyugati hatalmakhoz fűződő kapcsolatokat.4
Teleki antiszemitizmusa
Teleld nem tartozott a náci típusú fajvédők közé, de jellegzetes képviselője volt annak a fajta antiszemitizmusnak, amely az arisztokrácia körében dívott. Akárcsak elődei, Darányi és Imrédy, vagy miként utóda, Bárdossy és Kállay, azt vallotta, hogy az antiszemitizmus „civilizált" formája elengedhetetlen, mert a zsidó befolyást a társadalomban és a gazdaságban fokozatosan csökkenteni kell, esetleg teljesen meg kell szüntetni. A maga kimért, aszketikus, tanáros módján valamennyi politikustársa között ő volt a Trianon utáni időszak egyik legkövetkezetesebb és legérthetetlenebb antiszemitája. Az „elmagyarosodott", asszimilált zsidók ellen nem emelt kifogást, annál hevesebben ellenezte az ún. „keletieket".
A harmincas évek vége felé antiszemitizmusában
fölerősödtek a faji vonások.5 Alkalmasint a nácizmus hatott rá, s
fokozódott benne az a meggyőződés, hogy a „keleti" zsidók külön „biológiai
faj", mi több, a magyartól elütő „ideológiai fajta", és ily módon
súlyosan veszélyezteti a keresztény magyarság létét. Ezt a fenyegetést abból
eredeztette, hogy a zsidóságnak „több mint három évezredes a hagyománya, és
több mint kétezer éve él önmagába zártan". A nácik gondolatmenetét követve
fejtegette, hogy éppen elzárkózásuk folytán alakultak a zsidók külön biológiai
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham138.pdf
Az egész kötetet lásd: