Ki volt Teleki?
1939. FEBRUÁR 15-ÉN lemondásra kényszerült Imrédy Béla, és ezzel megnyílt az út gróf Teleki Pál előtt, hogy visszatérhessen az aktív politikai életbe és hatalomba. A magyarországi közéletnek Teleki volt az egyik legszínesebb és legellentmondásosabb figurája, híres erdélyi család sarja, olyan családé, amely mindig beleszólt az ország sorsának alakulásába. Nagy politikai tapasztalatokkal rendelkezett, s legelőször 1905-ben vár lasztották be a parlamentbe. 1920-2 l-ben rövid ideig volt miniszterelnök és külügyminiszter.1 Legbensőbb hajlamai szerint sokkal inkább volt tudós, mintsem politikus, földrajztudósként és kartográfusként nemzetközi hírnévre tett szert. Rövid kormányzati ténykedése után a húszas években a budapesti egyetemen lett a földrajz professzora.
Jellegzetes képviselője volt az országban uralkodó jobboldali erők konzervatív, arisztokrata, illetve dzsentri csoportjának. Bonyolult egyéniség, elkötelezett híve annak a gondolatnak, hogy osztályának szupremá-ciáját mindenképpen meg kell őrizni. Ez a meggyőződése azonban a legkevésbé sem gátolta őt abban, hogy egész sor „haladó" intézkedésnek legyen kezdeményezője. Ezek mind azt célozták, hogy Magyarország a Horthy-rendszer keretei között modernizálódjék. Az államigazgatást oly módon kívánta megreformálni, hogy növekedjék a szakszerűség, és felelősebben igazodjék a köz érdekeihez. Változtatásokat szorgalmazott a közoktatás terén, hogy emelkedjék a nép általános műveltségi színvonala.2 Ha figyelembe vesszük a rendszer elavult jellegét és azt a tényt, hogy honi eredetű, nyugati mintájú és számottevő mértékű középosztály nem fejlődött ki, akkor el kell ismerni, hogy Teleki lépései igencsak elismerésre méltóak voltak.3
Ami a külpolitikát illeti, kortársai nagy részéhez
hasonlóan ő is szenvedélyes nacionalistának, mi több, sovinisztának tekinthető,
aki minden erejével azon munkálkodott, hogy megszűnjenek a „trianoni
igazságtalanságok", és visszaálljon az ország területi egysége. Hithű
katolikus volt és bevallottan anglofil, akit egyaránt aggasztott a bolsevizmus
és a náciz
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham137.pdf
Az egész kötetet lásd: