132 A VÉG KEZDETE
Lajost a nyÃltan németbarát Werth Henrikkel váltották föl a honvédvezérkar élén. December 10-én az önálló gondolkodású Kánya helyébe Csáky Istvánt nevezték ki külügyminiszternek, aki azonnal és minden habozás nélkül kijelentette: az Å‘ vonala „azonos minden tekintetben a Róma-Ber-lin-tengely politikájával"41.
Imrédy késlekedés nélkül látott neki programjának megvalósÃtásához. Újbóli kinevezésének napján a minisztertanács ülésén és a kormánypárti vezérek összejövetelén körvonalazta terveit. NyÃltan beszélt arról, hogy a törvényhozás munkájának meggyorsÃtása végett szükséges az alkotmány módosÃtása,42 és kifejtette, hogy kÃvánatos meggyorsÃtani a földreformprogram elÅ‘készületeit is. Mindkét ülésén közölte, hogy „revideálta" korábbi álláspontját a zsidókérdésben. Ellentétben azzal, amit Kaposvárott mondott, most már arról beszélt, azt magyarázta, hogy újabb zsidótörvényt kell hozni. A saját pártja csakúgy, mint a parlament, szÃvvel-lélekkel támogatta Å‘t, és Ãgy nem ütközött akadályba a program megvalósÃtása. A berlini magyar követ, Sztójay Döme útján nyomban tájékoztatta a Harmadik Birodalom vezetését, hogy Magyarország mostantól fogva nyÃltan tengelybarát politikát fog folytatni. S abból sem csinált titkot, hogy a zsidókérdés kezelésében szintén a Birodalom nyomdokaiba kÃván lépni.
A minisztertanács december 12-i ülésén felvázolta a tervezett második zsidótörvényt. A törvényjavaslat szövegét ketten készÃtették el: Antal István, az igazságügyi minisztérium államtitkára, és Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter. Teleki fogalmazta a törvénytervezet bevezetÅ‘jét. A tervezet „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" cÃmet viselte, és 1938. december 23-án került a parlament elé. Tasnádi Nagy András igazságügy-miniszter volt az elÅ‘adója (lásd az 5. fejezetet). ElÅ‘zÅ‘leg, december 7-én Bartha a kötelezÅ‘ katonai szolgálatról terjesztett be törvényjavaslatot, jogi alapot óhajtván teremteni a kötelezÅ‘ munkaszolgálat bevezetéséhez (lásd a 10. fejezetet).
Imrédynek már nem adatott meg, hogy hivatalában legyen,
amikor javaslata törvényerőre emelkedik. A sors iróniája, hogy közvetve a
zsidókérdésbe bukott bele. Politikai ellenfeleit módfelett aggasztották
diktatórikus törekvései, s nem kevésbé tengelybarát külpolitikájának esetleges
következményei, kapóra jött hát nekik, amikor rájöttek, hogy családjának
felmenő ágán zsidó beütés van. A családfát Rassay Károly és gróf Sigray Antal,
a liberális, illetve legitimista párt vezetői vizsgálták meg. A „foltot"
bizonyÃthatóan arra próbálták felhasználni, hogy megzsarolják a
miniszterelnököt, s olyan választás elé állÃtották, hogy vagy visszavonja a
második zsidótörvény tervezetét, vagy lemond kormányfői tisztéről (ez a
bu-dapesti Imrédy-perben derült ki 1945-46-ban). Imrédy azonban nem engedett a
zsarolásnak; ekkor egy magas rangú rendőrtiszt utazott Német-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" cÃmmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T.
Iván Ãrta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosÃtania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosÃtania!
Â
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham132.pdf
Az egész kötetet lásd: