MAGYARORSZÁGI REAGÁLÁS« >K A HOLOCAUSTRA 1311
és a magyar zsidó történelem legelmondhatatlanabbul szégyenletes fejezetét. ".•.'_'•. '
Akkor került előtérbe a Holocaust körüli felelősség egészének a németekre való áthárítása, amikor, 1992-ben, vita indult a túlélők maradékának esetleges kárpótlásáról.65 A vétkesség áthárítása gyakran jár együtt annak a pozitívumnak a kiemelésével, hogy Budapest zsidósága jórészt megmenekült a Holocausttól. Vezérmotívuma volt ez Horthy 1993. szeptemberi, magyarországi újratemetésének; az állítólag csupán magánjellegű, családi aktus nacionalista politikai eseménnyé alakult át.66
E negatív jelenségek ellenére a posztkommunista Magyarország viszonylag nagy lépéseket tett afelé, hogy szembenézzen zsidóságának tragédiájával. Kárpótlást ítéltek meg a Holocaust-túlélők maradékának, és törvényt alkottak a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. Hiába ítélte el azonban a magyar kormány az antiszemitizmust, és rótta le kegyeletét a Holocaust áldozatai előtt, 1994 végéig - elzárkózva számos európai ország, így Németország és Ausztria példájától - nem iktatta büntető törvénykönyvébe a Holocaust tagadását.
Magyarország elöl járt a parlamentáris demokrácia meghonosításában a szovjet tömb széthullása és a kommunista rendszer 1989-90-beli összeomlása után. Noha sokkal többet lépett előre, mint Kelet-Közép-Európa legtöbb más állama, még ma sem mondhatja el magáról, hogy valóban plurális és toleráns társadalmat sikerült volna létrehoznia. A haladó szellemű magyarok tudják, hogy ehhez nem elég törvényen kívül helyezni az előítéletességet mint politikai fegyvert, hanem becsülettel számot kell vetni a múlttal is: össznemzeti, kollektív elkötelezettségre van szükség a történelmi igazság iránt. Ragyogóan foglalta össze ezt a gondolatot a magyar országgyűlés előtt elmondott, történelmi jelentőségű beszédében Szűrös Mátyás:
A szelektív emlékezet szívesen idéz fel szép napokat,
dicső korokat, sikereket, győzelmeket. S büszkén vallhatjuk, vannak ilyenek a
hátunk mögött. De nem titkolhatóak tévedéseink, vereségeink, a drámák és a
sorstragédiák sem. Tudjuk, felhőtlen múltú, tévedhetetlen nemzetek nem
léteznek. Megkülönböztetni csak aszerint lehet őket: tagadják-e hibáikat,
vétkeiket, vagy éppen ellenkezőleg: emelt fővel megállván a történelem
ítélőszéke előtt, teljességében vállalják múltjukat, képessé válván az
önvizsgálatra, a teljes igazság kimondására, hogy jövőjüket ne fertőzhessék, ne
veszélyeztethessék elhallgatott bűnök, nem törlesztett adósságok. „A múltat be
kell vallani" - ez alól nem lehet felmentés. Egy egész nép lelkét nem
égetheti mégoly megrázó események és tisztázatlan kérdések elhallgatásának izzó
parazsa. A feltáratlan múlt előítéleteket táplál. Csak olyan nemzet lehet
toleráns a másság iránt, amely szabad, független és tisztában van önmagával.67
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1311.pdf
Az egész kötetet lásd: