MAGYARORSZÁGI REAGÁLÁS« >K A HOLOCAUSTRA 1309
törvényt, amely a második világháború valamennyi magyar áldozatáról való megemlékezés módját szabja meg.56 Hasonló szándékok fogalmazódtak meg a Magyar Demokrata Fórum 1989 októberében elfogadott programjában.57
A keresztény-zsidó megbékélésről és a Holocaustról folyó eszmecserék az 1990. évi választások után elmélyültek. 1990. június 12-i nyilatkozatában a magyar református egyház zsinati tanácsa sajnálatát fejezte ki a Holocaust miatt, és beismerte, hogy az egyház „gyengének bizonyult hitében és cselekedeteiben" a háború alatt. Noha a nyilatkozat nem szólt világosan arról, hogy Magyarország is kivette részét a végső megoldás programjából, leszögezte, hogy a zsidó-keresztény kapcsolatokat illetően az egyháznak ki kell nyilvánítania újra és újra „felelősségét és megbánását"58. Hasonlóan szóltak az ország újonnan megválasztott vezetői is a Holocaust magyar zsidó áldozatai emlékművének 1990. július 8-i felavatásán.59 Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall miniszterelnök fennhangon bélyegezték meg az antiszemitizmust, és elkötelezték magukat a zsidó közösség jóléte mellett. Korábban soha nem hallott szavakkal, legalábbis ami a vezető magyar politikusokat illeti, tisztelegtek a zsidók vértanúsága előtt, a Holocaustot a történelem szégyenletes eseményének minősítve.60
Bármennyire biztatóak is a posztkommunista korszak fejleményei, az oly kívánatos keresztény-zsidó megbékélés fundamentuma még korántsem szilárd. A történeti igazság és a fejlődőfélben lévő demokrácia egyaránt azt kívánja, hogy merész és őszinte szembenézés következzék el a Holocausttal. Minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy összefügg egymással a Holocaust és az antiszemitizmus. Ahogy a harmincas évek féktelen antiszemitizmusa könnyítette meg a végleges megoldás dolgát, ma ugyanúgy ösztönözheti a Holocausttal való becsületes szembenézés hiánya az antiszemitizmus megerősödését, annak minden rettenetes társadalmi következményével együtt.
Magyarország világi és egyházi vezető személyiségei, más,
korábban a Harmadik Birodalom uralma alá került országok vezetőihez hasonlóan,
mintha köntörfalaznának az országnak a náci korszakban viselt dolgairól szólva.
Nemigen hajlanak arra, hogy elismerjék Magyarország részvételét és részleges
felelősségét a magyar zsidóság Holocaustja körül. Még mindig szinte
kizárólagosan a németeket szokás hibáztatni a történtekért, főként azt
hangsúlyozva - és nem is egészen indokolatlanul -, hogy a magyar zsidóság
egészen a német megszállásig a Kállay-kormány védelmét élvezte, és hogy a
megszállók a Kállay-kormány legtöbb tagját, mint ahogy sok más náciellenes
magyart is, internálták. Ez azonban a történelmi igazságnak csupán egy része,
mert mellőzi vagy
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1309.pdf
Az egész kötetet lásd: