1306 MAGYARORSZÁGI REAGÁLÁSOK A HOLOCAUSTRA
bírálói erre ismételten felszólították, hogy elkötelezte magát minden egyes állampolgár szabadságjogainak védelme mellett.
Az antiszemita incidensek közepette csak fölerősödtek a zsidó identitásról folytatott viták, és ezzel feltárult az a meglehetősen széles szakadék, amely a zsidó és nem zsidó magyarok viszonyában még mindig ott tátong. A vita még mindig arról folyik, magyar-e a magyar zsidóság, amelyet a keresztényektől csak vallási hovatartozása választ el, vagy pedig pusztán megtűrt etnikai-nemzeti kisebbség? A vita nem csupán az asszimiláció kudarcára világít rá,, hanem arra is,, hogy a magyarság is kudarcot vallott a Holocausttal váló bátor szembenézés feladatában: -is-ku-dar- cok nemcsak a helyi és országos lapokban tükröződnek, hanem felelős politikusok és kormánytagok hivatalos állásfoglalásaiban is.
A zsidókérdésről, és különösén a Holocaustról kialakult nézetkülönbségek már csak azért sem kerülhetnek le a napirendről, mert nagyszámú újságcikk - és olvasói reakció - tartja elevenen őket a nagy múltú lapokban42 éppúgy, mint a nemrég alapítottakban. Különösen elmérgesedett a szócsata azután, hogy Csoóri Sándor, az ország egyik legünnepeltebb költő-írója, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója, a Magyarok Vüág-szövetségének elnöke is állást foglalt. Félig-meddig önéletrajzi cikksorozatában a Kossuth-díjas költő ezt írta:
A Tanácsköztársasággal, a Horthy-korszakkal, de különösen a Vészkorszakkal a szellemi-lelki összeforradás lehetősége megszűnt. Természetesen mindig voltak és lesznek is Szerb Antalok, Radnótik, Sárközi Györgyök, Vas Istvánok, Harag Györgyök, Orbán Ottók, Konrád Györgyök, Faludy Györgyök és Zala Tamások, de ahogy manapság egyre határozottabban érződik, fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag „asszimilálni" a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantást ácsolhatott magának, amilyet még nem ácsolhatott soha.43
Csoóri álláspontja a két háború közti korszak neves
történészének, Szekfu Gyulának a fejtegetéseire emlékeztet, amelyekben úgy
vonta kérdőre az asszimilációt, hogy felvetette: a magyar zsidók nem váltak
magyarokká, inkább ők „zsidósították el" a magyarságot.44
Csoóri éppúgy, mint Szekfu, azt ,sugallta, hogy a magyarságot valami veszély
fenyegeti a zsidökrész^rpl. A Holocaust utáni korszak atmoszférájában Csoóri
állás-ppntja azonnajü, szokatlanul éles reakciókat váltott ki számos zsidó és
nem zsidó író, értelmiségi részéről, és jócskán felbolydította a Magyar írók
Szövetségét.45 A vita sokáig viharzott az értelmiségi közéletben46,
és összef9QÓ4ot^:.I^Ql(^ust}ia^JXÚnt.a magyar-^zsidó viszony mögött megbújó
legfőbb prpbleínának a. tematikájával"Az új szólásszabadságot kihasználva,
az antiszemiták olyan nézeteiket is megszellőztették, amelye
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1306.pdf
Az egész kötetet lásd: