1304 MAGYARORSZÁGI REAGÁLÁSOK A HOLOCAUSTRA
detes, hogy az új politikai rendszer ösztönözni kezdte a zsidó élet megújulását: kulturális, vallási és politikai szervezetek egész sora jött létre, illetve kapott új erőre.37 Gsak erősítette a megújult zsidó büszkeséget és nemzeti érzést, hogy felújultak a diplomáciai kapcsolatok Izraellel, majd fejlődésnek indultak a két ország gazdasági és kulturális kapcsolatai is. Sok asszimilálódott és kulturálisan beolvadt zsidó, kivált a Holocaust túlélőinek gyermekei és unokái, újrafogalmazta zsidó identitását, eltökélve, hogy a zsidó életet és annak érdekeit megőrzi és megújítja. Ezek az emberek különös figyelemmel kísérték a múltban tabuként kezelt, ellentmondásos vitakérdéseket, és mind nyíltabban kezdték feszegetni azokat a kényes témákat, amelyek a kommunista korszak antiszemitizmusával, a két háború közti kormányzás diszkriminációs intézkedéseivel vagy a náci korszakbeli tragédiával függnek össze. Keserűen és haragosan feszegették, hogyan történhetett, hogy a világ egyik legasszimiláltabb és leghaza-fiasabb zsidó közösségét, a magyar zsidóságot cserbenhagyta az a nemzet és kultúra, amelyet oly hőn szeretett.
Jóllehet az új kormány demokratizációs intézkedései az alapvető polgári jogok fejlődése irányában hatottak, előhívták egyszersmind a sokáig elfojtott etnikai-nemzeti gyűlölködéseket, így az antiszemitizmust is. A magyar társadalom gyökeres átalakulásával együtt járó politikai feszültségek és gazdasági görcsök alkalmas belpolitikai ütőkártyákként újították fel a zsidókérdést és az antiszemitizmust. A negyvenöt éves, szovjet szellemű kommunista politizálás nacionalista-populista visszahatása olykor idegengyűlölő, zsidóellenes színezetet öltött. Ha a belpolitikai élet perifériáin is, szélsőséges jobboldaliak a nácik modorában kevertek robbanásveszélyes elegyet antikommunizmusukból és antiszemitizmusukból.
A zsidóság és a kommunizmus kapcsolatának antiszemita
kiaknázása hosszú múltra tekint vissza a 20. század történetében. Először is, aránylag
nagyszámú világi zsidó vált kommunistává abban a hitben, hogy a kommunista
megválthatja a világot az antiszemitizmus ősi átkától. Különösen állt ez a náci
korszakra, amikor Magyarország a Harmadik Birodalom szövetségese volt. Ahogy
1919-ben, úgy a második világháború után is nagyszámú zsidó származású
kommunista került szembetűnő, vezető pozícióba a Moszkvából irányított új,
kommunista rezsimben. Hiába távolították el a zsidó származású kommunisták
többségét a központi és helyi, párt- és állami funkciókból, és hiába szenvedett
többet a kommunista uralom alatt a zsidóság, mint talán bármelyik másik csoport
1948-tól, amikor Magyarország a szovjet tömb más államaival karöltve elvakult
anticionista és Izrael-ellenes hadjáratba kezdett, nagyon sok magyar továbbra
is vallja kommunizmus és zsidóság összekapcsolásának képtelen teóriáját. Az
egymásnak feszülő indulatok egyik forrása az, hogy a zsidó
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1304.pdf
Az egész kötetet lásd: