A PUSZTULÁS ELŐJÁTÉKA 13
tályok sorsa, és szívből eltökélte, hogy meg kell békülni a nemzetiségekkel.32 Reformintézkedései azonban csekélynek és elkésettnek bizonyultak. Földreformja éppenséggel megfeneklett. Noha személy szerint szétosztotta parasztjai között saját földbirtokát 1919 elején, a nagybirtokok lényegében érintetlenek maradtak, nem utolsósorban azért, mert a szocialisták, a nemesség nem kis megelégedésére, a földművelésügyi miniszter által beterjesztett földreformtervet „politikailag reakciósnak, gazdaságilag kártékonynak" bélyegezték. Károlyi liberális választójogi törvénnyel is előállt 1918. november 22-én, de hibázott, mert az alkot-mányozó nemzetgyűlési választásokat elhalasztotta a szövetséges megszálló csapatok távozása utáni időkig. A múltból örökölt súlyos problémák végül összeroppantották Károlyi sérülékeny demokratikus-szocialista koalíciós kormányát.33
A szövetségesek rövidlátásukban csak súlyosbították a
problémákat. Az 1918. november 13-i belgrádi fegyverszüneti egyezmény
meghagyásait újra meg újra Magyarország kárára értelmezték át. Jóváhagyták
például Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia elhatározását, hogy az ezeréves
Magyarország általuk követelt országrészeibe ne csupán csapatokat, hanem
helyhatóságokat is telepítsenek. Nem ellenezték a fegyverszüneti demarkációs
vonalak folytonos áthelyezését, és gazdasági blokáddal kényszerítették ki a
magyarok belenyugvását. A Károlyi-kormány összeomlását közvetlenül Fernand Vix
alezredes jegyzéke váltotta ki. A győztes államok katonai képviseletét ellátó
francia tiszt 1919. március 20-án nyújtotta árjegyzékét, amely további
területek kiürítését írta elő a románok javára. A krónikussá vált belpolitikai
zűrzavar, valamint annak a politikának a csődje, amely a szövetséges kormányok
vélhető nagylelkűségében bízott, egyaránt a kommunisták kezére játszott, akik
Lenin szovjetkormányának rokonszenvét is a magukénak mondhatták.34 A
szerencsétlen, elárult Károlyi átadta hatalmát egy magyar szovjetkormánynak,
élén Kun Bélával, a katonaviselt kommunista vezetővel. Kun 1886-ban, egy alsó
középosztálybeli városi hivatalnok fiaként látta meg a napvilágot. Újságíró
korában egy darabig az erdélyi szociáldemokrata mozgalomban tevékenykedett.
Orosz fogságba esésekor, 1916-ban lett bolsevik, majd a forradalomban már
tevékenyen részt vett. Hamar felfigyeltek vezetői képességeire, és 1918.
április 14-én a kommunista hadifoglyok nemzetközi szövetsége elnökévé nevezték
ki. November 16-án, Sebestyén őrnagy álnéven tért vissza Magyarországra. A
proletárdiktatúra bukása után Bécsbe menekült, s onnan, rövid internálás után,
Oroszországba. A húszas-harmincas években a Komintern ügyeivel foglalkozott. A
nagy sztálini tisztogatások egyik áldozataként 1937-ben tárgyalta ügyét a
Komintern elnöksége. Röviddel ezután nyoma veszett,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham13.pdf
Az egész kötetet lásd: