1298 MAGYARORSZÁGI REAGÁLÁSOK A HOLOCAUSTRA

nekik. E negatív kép eloszlatására törekedtek azok az első beszámolók, amelyek az egyházak háborús szereplésével foglalkoztak. Az ösztönzést és a vezérfonalat a katolikus és a protestáns egyházak főpapjai adták.⁷

A felelősség körüli vitákat részben az a határozati javaslat csiholta elő, amelyet röviddel a Kunmadarason lejátszódott antiszemita demonstráció után, 1946 májusában Ravasz László püspök terjesztett elő. A református (kálvinista) egyház által egyhangúlag elfogadott javaslat kinyilvánította:

A Magyar Református Egyház Egyetemes Konventjének Tanácsa... mélyen megalázkodva megvallja bűnét, amellyel Isten fölségét megsértette. Megsértette azzal, hogy a tőle Vett prófétai tisztét hűségesen nem teljesítette. Elmulasztotta inteni a népet és a felsőbbséget, amikor mindkettő Isten törvényeivel ellenkező útra tért, s nem állt ki egész bátran az ártatlanul üldözöttek mellett... Szükségesnek vallja, hogy a magyar nemzet Isten ítélete alatt bűneinek üdvösséges ismeretéhez eljusson, azt töredelmesen megvallja... elrendeli a zsinati tanács, hogy minden év egyik vasárnapján bűnbánati istentisztelet tartassék a magyarországi református egyház minden gyülekezetében.⁸

Ravasz püspök azonban visszautasította egy haladó lelkészekből és világiakból álló csoport, a Nyíregyházi Szabad Tanács határozatát, amelyet — 1946-ban és 1947-ben tartott ülések nyomán - Bereczky Albert tiszteletes fogalmazott meg, s amely elismeri az egyház részleges felelősségét a zsidóságot ért tragédiáért, és szükségesnek tartja, hogy az egyház vezeklé-seként megfelelő módon bocsánatot kérjen a zsidóság maradékától. A sajtó úgy ismertette ezt a határozatot, mintha azt maga az egyház, nem pedig haladó szellemű szárnya fogadta volna el, ezért volt kénytelen Ravasz püspök elhatárolni magát tőle. Az Országos Református L^ész-egyesület országos konventjén megtagadta a bocsánatkérést, és - állítólag viharosan dörgő taps közepette - kinyilvánította, hogy a református egyháznak semmi oka sincs arra, hogy a történtekért bocsánatot kérjen a magyar zsidóságtól.⁹ Állítólag meggyőződése volt, hogy a Beseczky tiszteletes nevében kibocsátott határozat megfelelő módon végigsorolta a református egyháznak a zsidók érdekében megtett lépéseit.

A Holocaust utáni korszaknak a felelősséget elemző legprovokatívabb eszmefuttatása és egyúttal a zsidókérdés gondolatgazdag analízise annak a Bibó Istvánnak a tollából származik, aki a háború utáni Magyarország egyik legtekintélyesebb politológusa, gondolkodója volt.¹⁰ Bibó analitikus vizsgálatban részesítette a magyar nép és a magyar kormány felelősségét a magyar zsidóság tragédiájáért, és azt is éreztette, hogy a háború utáni antiszemita megnyilvánulásokat legalább részben az a tény

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1298.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/