MAGYARORSZÁGI REAGÁLÁSOK A HOLOCAUSTRA 1297
nősítő, címkéző hajlam is azt tükrözte, hogy nincs tradíciója Magyarországon a demokráciának, kevés a türelem az etnikai, nemzeti vagy vallási kisebbségek jogai, érdekei iránt. A háború utáni társadalomkritika jórészt alábecsülte vagy szem elől tévesztette azt a lényeges körülményt, hogy a túlélők zöme nemcsak azért volt ingerült, mert képtelen volt visszaszerezni azt, ami jog szerint az övé volt, hanem azért is, mert meg kellett szenvednie neki is a háború utáni gazdasági bajok következményeit. Nagyon sok zsidó csak az amerikai zsidó segélyszervezet, a Joint szerény támogatásával tudta túlélni az éhezés, az infláció, a feketepiac okozta viszontagságokat.
A neo-antiszemitizmus problémája összefonódott a magyar zsidóság tragédiája fölötti felelősség összetett, kínzó problémájával. A háború utáni társadalomkritika, ideértve azokat az írókat is, akik jókora megértést tanúsítottak a zsidók háborús megpróbáltatásai iránt, megpróbálta felmenteni a magyar nemzet teljességét az alól a morális és történelmi felelősség alól, amely a zsidókkal való elbánásra vonatkozott volna. A történelmi valóságot félretolva vagy eltorzítva, szinte teljességgel a németekre próbálták hárítani a vétkességet. Megfeledkezve más, a tengelyhez tartozó vagy németektől megszállt ország kiállásáról (például Bulgáriáról, Dániáról, Olaszországról és Romániáról), hallgattak arról a tényről, hogy talán Lettországon és Litvánián kívül egyetlen országban sem kaptak olyan lelkes segítséget a németek a végleges megoldás kivitelezésében, mint éppen Magyarországon. Méghozzá a szövetségesek győzelmének előestéjén! Némelyik szerző azzal próbálta kisebbíteni Magyarország felelősségét, hogy a magyar keresztények is megszenvedték a háborút, és hogy az egész népet nem lehet felelőssé tenni a nyilasok kilengéseiért. Nehéz megérteni, hogyan lehet egyenlőségjelet tenni egy nép háborús megpróbáltatásai, illetve egy tehetetlen kisebbség szenvedései közé, mely utóbbit évtizedekig módszeres cHszkriminációval sújtotta saját állama, amely a hivatalos politika rangjára emelte az antiszemitizmust, és végül még a végleges megoldás végrehajtásában is részt vett.
A magyar és a magyar-zsidó történelem tragédiájáért viselt
felelősség körüli viták a mai napig is azt tükrözik, hogy a magyarság nem
tudott szembenézni a Holocausttal. Sok szerző szerint a magyar keresztények is
felelősek azért a tragédiáért, amely a zsidó hitű honfitársaikat sújtotta. A
keresztény egyházfők különösen felszisszentek arra a vádra, hogy nem csupán
támogatták a megszállás előtti korszak zsidóellenes törvényeit, de még a
deportálások időszakában sem tettek érdemi lépéseket a zsidóság segélyezésére.
A háború utáni Magyarországon széles körben tartotta magát az a nézet, hogy a
tömegek főleg azért nézték végig tédenül a Holocaustot, mert az egyházfők
elmulasztottak erkölcsi útmutatást adni
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1297.pdf
Az egész kötetet lásd: