1262 FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS
két sem fogja megközelíteni annak a katasztrofális veszteségnek, amely a magyar zsidóságot érte.
Válasz a zsidó követelésekre: neo-antiszemitizmus
Az új rend képviselői antifasiszta álláspontra helyezkedve, kevés kivételtől eltekintve a zsidók szenvedéseit és veszteségeit a többi háborús áldozatokéhoz hasonlóan kezelték. A baloldaliak (ebbe a csoportba nagyon sok zsidó származású kommunista is tartozott) erejük java részét a fasizmus végleges felszámolásának és az osztályharc követelményeinek rendelték alá: a háború utáni koalíció jobboldali beállítottságú tagjainak pedig nem állt érdekükben, hogy a zsidóknak lehetőséget adjanak kártérítési és jóvátételi igényeik hangoztatására.
Az életben maradottak, nem lévén központilag irányított és támogatott kártérítési és jóvátételi program, a helyi hatóságok egyetértő segítségével igyekeztek visszaszerezni tulajdonukat, köztük lakásukat és bútoraikat, s gyakran nem is eredménytelenül. Sok közösség volt, ahol a zsidóknak vezető helyzetbe sikerült jutniuk a pártban, szakszervezetben, rendőrségen és más helyi társadalmi és kormányzati szervezetben. Sokukat idealizmusuk vezette, igyekeztek részt venni az új szocialista társadalom építésében, másokat viszont megalkuvás vagy megtorlási szándék. Mivel a háború előtti évtizedekben e pozíciókból eltávolították a zsidókat, háború utáni megjelenésük ingerültség és antiszemita megnyilatkozások forrásává vált.
Gazdasági okai is voltak az ilyesfajta indulatoknak. A
háború utáni időszak igen nehéz feltételei közepette, amikor mindenből hiány
volt és dühöngött az infláció, egyre erőteljesebbé és egyre jövedelmezőbbé vált
a feketepiac, és a feketézők között elég tekintélyes hányadban voltak zsidók
is. Alattomos kampány indult a zsidók ellen, és néhány községben hamarosan
antiszemita kitörésekre került sor. Közrejátszhatott az is, hogy a legfelsőbb
kommunista vezetők között jó néhány zsidó származású marxista is volt. Sokak
számára - akiket éveken át bombáztak a judeobolseviz-mus veszélyeire való
figyelmeztetésekkel - ezek a vezetők nemcsak egy idegen eszmerendszer
képviselőinek, hanem egy megszálló hatalom kiszolgálóinak tűntek. Ezt a
felfogást nemcsak a megrögzött antiszemiták vallották, hanem azok is, akik az
összeomlással elvesztették előjogaikat és szinte teljes vagyonukat: korábbi
földbirtokosok, ipari és kereskedelmi vezetők, valamint elbocsátott
katonatisztek és közalkalmazottak. S jóllehet a felszabadulás előtt az
arisztokrácia nagy része türelemmel viseltetett a zsidók iránt, ha nem éppen
nyíltan szimpatizált velük, az államosítási in
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1262.pdf
Az egész kötetet lásd: