FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS 1261
gántulajdon után járó kárpótlás kezelési joga ezt a frakciót illesse. A MA-ZSIHISZ-nek és a hozzá csatlakozott többi zsidó szervezeteknek, vagyis a másik frakciónak e szerint csak ahhoz volna jogcíme, hogy a kisajátított közösségi tulajdon után járó kártérítést és káipótlást megszerezze. (Zsinagógákról, iskolákról és kapcsolódó intézményekről van szó.) A HAMSZ maradéka és a MUSZOE a jóvátételt és a kárpótlást a magyar zsidóság kizárólagos belső ügyének tartja, ellenezve a külföldi zsidó szervezetek bárminemű „közbenjárását".
A MAZSIHISZ és a vele szövetkezett más szervezetek52 alkotják azt a csoportot, amelyet a magyar hatóságok a magyar zsidóság „hivatalos" képviselőjének tartanak. Álláspontjuk pragmatikusabb, mint ellenlábasaiké, mert elismerik az ország gazdasági nehézségeit, és a Holocaust-áldozatok gyorsan fogyatkozó táborának pillanatnyi, legsürgősebb igényeire koncentrálnak. Felismerik, hogy a jóvátétel és kárpótlás ügyében elfoglalt „maximalista" álláspont csak olajat öntene az elszegényedett országban létező antiszemitizmus tüzére. Noha kevésbé ellenzik a külföldi szervezetekkel összehangolt fellépést, mint ellenlábasaik, azért ők sem lelkesednek érte. Már csak azért sem, mert biztosak akarnak lenni abban, hogy a magyar kormány által előbb-utóbb kifizetendő kárpótlás hol fogja végezni: azt szeretnék, ha a kárpótlás minél nagyobb része maradna az országhatárokon belül, segítséget nyújtva a magyarországi túlélőknek, illetve az ottani zsidó, világi és egyházi létesítményeknek. A nemzetközi zsidó szervezetek képviselői ezzel szemben arra hivatkoznak, hogy mivel számos túlélő sohasem tért vissza magyarországi lakhelyére, az őket megillető kárpótlást nemzetközi zsidó célokra, így például Izrael állam támogatására kellene fordítani. A MUSZOE vezetőihez hasonlóan ők is „maximalista" álláspontot foglalnak el, ragaszkodva a békeszerződésben előírt teljes értékű kárpótláshoz.
Fokozza a konfliktusok esélyét a zsidó szervezeteken belül is, közöttük is, hogy nincsenek megbízható adatok a fasiszta és a kommunista rezsim által elkobzott és kisajátított magán- és közösségi tulajdon összesített értékéről.
A fent említett törvényhozói aktusok előrelépést
jelentenek a múlttal való szembenézés tekintetében, de a felkínált
jogorvoslatról általában elmondható, hogy túl későn jött, és túl csekély
mértékű. Tekintve, hogy mindez egy demokratikus játéktérben zajlik, és a
posztkommunista korszak piacrendszeri folyamatai kiélezett gazdasági
viszonyokat teremtenek, továbbá egyre kevesebb túlélő van életben, nyugodtan
feltételezhetjük, hogy a Magyarország által nyújtandó kártérítés és jóvátétel
még a töredé
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1261.pdf
Az egész kötetet lásd: