126 A VÉG KEZDETE
mozgalmat. EllenkezÅ‘leg, Szálasi személye valósággal hÅ‘ssé magasztosult, mártÃrkoszorú került a feje köré, s ezt a mozgalom jól ki tudta aknázni, aminek fényes bizonysága volt az 1939. évi májusi választási elÅ‘retörés.
Külpolitikailag az Imrédy-kormány azt a célt állÃtotta tevékenységének középpontjába, hogy hasznot húzva Németország növekvÅ‘ ellenségességébÅ‘l Csehszlovákiával szemben, elÅ‘bbre jusson a magyar revÃziós tervek ügyében. Darányi és Kánya 1937 novemberében Berlinben járt, s Hitler már akkor úgy tálalta Ausztriával és Csehszlovákiával kapcsolatos terveit, hogy ebbÅ‘l a magyarok azt a következtetést vonták le: számÃthatnak területi revÃzióra. Hitler nagyon konkrét formában fogalmazta meg ezt a lehetÅ‘séget. Arról volt szó, hogy ha Magyarország is részt vállal a Csehszlovákia ellen indÃtandó háborúban, jutalmul visszakapja Szlovákiát és Ruténföldet. A magyarok azonban óvatosak voltak, nem kÃvánták egyoldalúan lekötni magukat. Ezt a politikát, amely az ország konzervatÃv köreinek érdekeit tükrözte, Kánya képviselte. Ezek a körök akarták a revÃziót, de nyitva akartak tartani minél több lehetÅ‘séget úgy, hogy minden kedvezÅ‘ nemzetközi fejleményt ki lehessen használni. Sok oka volt ennek az óvatosságnak. Ãgy többek között az is, hogy e körök egyaránt féltek a bolsevizmustól és a német terjeszkedéstÅ‘l, tisztában voltak az ország elégtelen katonai felkészültségével, s nem fűlött a foguk ahhoz, hogy belesodródjanak egy háborúba a nyugati demokráciák és a velük szövetséges kisantant ellen. Szerették volna, ha Kelet-Közép-Európában a területi és nemzeti viták elrendezésében Nagy-Britannia is részt venne, nemcsak Németország és Olaszország. És ha Magyarország katonai vezetÅ‘i nem is, de a kormányzó és a civilek meg voltak gyÅ‘zÅ‘dve arról, hogy világháború esetén a haditengerészeti fölénnyel rendelkezÅ‘ nyugati demokráciák kerülnének ki gyÅ‘ztesen.
Ilyen és ezekhez hasonló meggondolások alapján ezek a körök azt látták jónak 1938-ban, ha a Németországgal folytatandó tárgyalásokon az idÅ‘t húzzák. Ezt tükrözte a magyar küldöttség magatartása, amikor augusztus 21-26-án Horthy hivatalos látogatást tett Kielben,24 majd szeptember 20-án, amikor Imrédy Berlinben kereste föl Hitlert. Kielben a németek hadiflottájukkal szerették volna elkápráztatni Horthyt, éppen azért, mert ismerték a kormányzó katonai doktrÃnáját. Horthy valóban nagy jelentÅ‘séget tulajdonÃtott a tengeri utánpótlási vonalak ellenÅ‘rzésének. A kiéli konferenciát elrontotta azonban, hogy a németek megharagudtak Magyarországra bledi állásfoglalása miatt.
Imrédy Kánya és Keresztes-Fischer Lajos társaságában tett
látogatást Hitlernél. A Führert különösen erőszakos hangulatban találták,
kertelés nélkül beszélt arról az elhatározásáról, hogy három héten belül, akár
há
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" cÃmmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T.
Iván Ãrta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosÃtania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosÃtania!
Â
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham126.pdf
Az egész kötetet lásd: