FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS 1259
nevezőre hozni; csak a zsidóságot szánták nemre és korra való tekintet nélkül egyetemleges megsemmisítésre; a magyar kormányra konkrét kötelezettségeket ró mind a magyar, mind pedig a nemzetközi jog a jóvátétel kérdéskörében. A magyar országgyűlés 1992. április 7-én új törvényt alkotott (XXIV/1992), amely az 1939. május 1. és 1949. június 8. között esett anyagi károk rendezéséről intézkedik.47 1992. május 12-én újabb törvény (XXXü/1992) született, amely azoknak nyújt kárpótlást, akiket politikai okokból törvényellenesen fosztottak meg életüktől vagy szabadságuktól 1939. március 11. és 1989. október 23. között. A törvény végrehajtásával a Sepsey Tamás vezette Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalt bízták meg.48
Jól érzékeltette a zsidóság kárpótlásával kapcsolatos csalódottságot Tímár György kisgazdapárti parlamenti képviselő a Holocaust Áldozatai Magyarországi Szövetségének elnöke:
A magyarországi zsidóság kártalanításának jelenlegi szabályozása alkotmánysértőén diszkriminatív a zsidóság sérelmére. A törvény csak olyan esetekben ismeri el a második világháborús sérelmek nyomán benyújtott igényt, habírósági ítélet alapján szenvedtek az üldözöttek. Ilyen módon az Auschwitzba deportáltak vagy a Dunába gépfegyverezettek nem tartozhatnak a kárpótoltak körébe.49
Magyarország zsidó vezetői a törvénnyel kapcsolatban számos kérdést vetettek fel. Sértette őket Balsai István igazságügy-miniszternek az a kísérlete is, hogy a zsidóellenes intézkedésekkel kapcsolatos felelősséget szinte teljes egészében a németekre hárítva, elmossa Magyarország felelősségét. Egy 1992. június 2-án közölt interjúban a miniszter kifejtette, hogy a „borzalmak" nem magyar területen játszódtak le, és hogy Magyarország a német megszállás után már nem volt szuverén ország.50 Az első állítás helytálló, a második nem vesz tudomást Sztójay Döme quisling-kormányának törvényességéről, hiszen a Sztójay-kormány tagjait és magát a miniszterelnököt is hivatalos formában Horthy kormányzó nevezte ki, aki a megszállás után is államfő maradt. A magyar államigazgatás polgári és katonai apparátusa, amely legnagyobbrészt magától értetődően hajtotta végre a német és magyar szakértők által megtervezett és irányított végleges megoldási programot, Horthynak esküdött hűséget. Az is tanúsítja Horthy „szuverén" hatalmát, hogy ha nem is előbb, de 1944. július 7-én, mire a vidék már zsidómentessé lett, egyetlen intézkedéssel meg tudta állítani a deportálásokat.
Az 1992. évi XXXn. törvény rendelkezései fölött érzett
csalódás egyebek között abban a memorandumban is kifejeződött, amelyet a
MAZSIHISZ és több más zsidó szervezet juttatott el az Alkotmánybírósághoz. A
MAZSIHISZ elnöke, Feldmájer Péter által elkészített be
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1259.pdf
Az egész kötetet lásd: