1258 FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS
A kommunista rendszer megszilárdulásával a kártérítés és jóvátétel kérdéseit maga alá gyűrte a cionizmus és kozmopolitizmus ellen meghirdetett kampány, amely Magyarországon éppoly hevességgel tombolt, mint a szovjet tömb más országaiban. A szinte kizárólag zsidóktól elkobzott ingatlanokból összetevődő Zsidó Helyreállítási Alapot alighanem egyszer sem használták meghirdetett céljaira. A beszámolók szerint időnként meg-megcsapolták a kommunisták saját politikai akcióik finanszírozására.41 Az Alap vagyonát, akárcsak a zsidóktól elkobzott vagyon összértékét, sohasem állapították meg, sohasem tették közzé.42
A Holocaust túlélői 1963 és 1971 között is hoppon maradtak, amikor Magyarország 100 millió nyugatnémet márkát kapott azoknak a vagyontárgyaknak a jóvátételéül, amelyeket német koncentrációs táborokban koboztak el. A kártérítést igénybe vevők legtöbbször mintegy 13 000 forintot kaptak kézhez, de sokan kevesebbel kellett hogy beérjék, mint ennek az összegnek a fele.43 Ugyanebben az időszakban nyújtott 8,5 millió márka kártérítést a nyugatnémet kormány azoknak is, akiket orvosi kísérleteknek vetettek alá. A kommunista rendszer állítólag Mercedes gépkocsik formájában kérte - és kapta meg - ezt az összeget; a forrásokból nem derül ki világosan, hogy az orvosi kísérletek egykori áldozatai végül is hogyan jutottak hozzá a kártérítési összegekhez. 1971 elején a nyugatnémet kormány további 3 millió márkát szavazott meg magyarországi szétosztásra (lásd alább).
Újra felparázslott a kártérítési-jóvátételi vita a
kommunista rendszer felbomlásának időszakában, 1989-90-ben. Egy újonnan
létrejött zsidó szervezet, a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete (MUSZOE)
tűzte zászlajára a túlélők kárpótlásának ügyét,44 majd a Holocaust
Áldozatok Magyarországi Szövetsége (HÁMSZ) vállalkozott az egykori áldozatok
érdekeinek képviseletére. Ezt a szervezetet a MUSZOE, a Magyarországi Zsidó
Hitközségek Szövetsége, a MAZSIHISZ (a kommunista rendszerbeli Magyar
Izraeliták Országos Képviseletének utódszervezete), valamint a Magyar Zsidó
Kulturális Egyesület (MAZSIKE) hozta létre.45 1991 áprilisában a
magyar országgyűlés törvényt alkotott az 1949-67 között elszenvedett vagyoni
károk rendezéséről. Az, hogy nem foglalkoztak egyidejűleg a zsidók 1938-45
között elszenvedett káraival, jó néhány interpellációra adott alkalmat, amelyek
a politikai élet előterében tartották a kérdést.46 1991 végén az
igazságügyi minisztérium törvényjavaslat előkészítésébe fogott, amely
egységesen kárpótolná mindazokat, akiket valamikor megfosztottak polgári és
politikai jogaiktól. Az, hogy a törvényjavaslat nem tett különbséget a
Holocaust, illetve a nácizmus és a kommunizmus áldozatai között, .sok zsidó
vezetőt felháborított. Egyebek között arra hivatkoztak, hogy a Holocaustot
semmi mással nem lehet egy
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1258.pdf
Az egész kötetet lásd: