1256 FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS
mező- és erdőgazdasági birtokaikat is. Lehetővé tették, hogy az erőszakkal elidegenített üzletek, irodák, magánvagyonok és lakások eredeti tulajdonosaikhoz kerüljenek vissza. Külön rendelkezések szabályozták a zsidó vallás státusát és a felszabadulás előtt elbocsátott zsidó alkalmazottak és köztisztviselők helyzetét. Jogorvoslatot adtak bizonyos háború alatti házasságokkal és munkaszolgálatosok, deportáltak holtnak nyilvánításával kapcsolatban. Intézkedéseket hoztak a szakembereket, háborús veteránokat és diákokat illetően.36
A törvénykezési és jogorvoslati intézkedések széles köre ellenére - jóllehet jó néhányuk törvényerőre is emelkedett -, a zsidók nem örvendhettek semmi kézzelfogható eredménynek a kártérítésben és jóvátételben. Egyfelől, a kormány sohasem szabályozta a magyar állam felelősségének mértékét a zsidókat a Horthy- és a nyilas korszakban ért üldözésekben. Az ország pénzügyi és gazdasági nehézségei következtében az a javaslat merült fel, hogy a túlélők a Zsidó Helyreállítási Alapból kapjanak kártérítést, amelyet főleg az elhagyott és vissza nem követelt zsidó vagyonból hoztak volna létre. Ez a javaslat azonban nem valósult meg.37 Az ödet azoktól a zsidó vezetőktől származott, akiket bosszantott az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. márciusi döntése, mely e javakat az Elhagyott Javak Kormánybiztosának fennhatósága alá helyezte. A közvetlenül a miniszterelnöknek felelős kormánybiztos volt illetékes a németekkel elmenekült fasiszták hátrahagyott javainak dolgában is. Mivel a különböző városokban és megyékben a politikai pártok képviselőiből álltak össze a helyi testületek, a vagyon kezelésében és felhasználásában politikai érdekek érvényesültek. Ezeknek az eltérő tulaj donkategóriáknak az összevegyítése jóval bonyolultabbá tette a túlélők javainak azonosítását és a jóvátételt.38 Az életben maradottaknak számos más nehézséggel is szembe kellett nézniük. Az új tulajdonosok nem voltak hajlandók lemondani újonnan szerzett tulajdonaikról, hanem pereskedések kezdődtek: a rövid és hosszú távú érdekeikben eltérő pártok és politikai vezetők közötti konfliktusok elmélyültek; a kommunisták megszerezték a hatalmat, elkezdődött Magyarország népi demokráciává történő átalakítása. A Kisgazdapárt és a többi kommunistaellenes párt ellen 1947 tavaszán támadást indítottak. Az augusztusi választás után az új, kommunista túlsúlyú koalíció nemzetközi kötelezettségei dacára egyre merevebb álláspontot foglalt el. Az 1947. február 10-i párizsi békeszerződés például több rendelkezést hozott az elkobzott javakért adandó kártérítésről. A 26. cikkely 1. és 2. paragrafusa például előírja:
1. Magyarország, amennyiben ezt már eddig is meg nem
tette, az Egyesült Nemzeteknek és állampolgáraiknak minden Magyarországon levő
törvényes jogát és érdekét az 1939. évi szeptember hó l-jén fennállott
állapotnak meg-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1256.pdf
Az egész kötetet lásd: