1254 FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS
bemutató résszel, az Országos Rabbiképző Intézet pedig a népi demokratikus országok egyedüli rabbinevelő intézetévé lépett elő.
Közösségről közösségre változott, hogy milyen mértékben elevenedett meg a háború utáni néhány évben a zsidó élet; ez nagyban függött az életben maradottak számától és a rendelkezésre álló anyagiaktól. Az anyagi eszközöknek három forrásuk volt: az életben maradottak személyes anyagi tartalékai, a külföldi zsidó szervezetek, mindenekelőtt pedig a Joint adományai, és a részleges kártérítési és jóvátételi programban megszerzett kintlevőségek.
Kártérítés, jóvátétel és kárpótlás
A túlélők életük és közösségük megújítását illetően nagy reményeket fűztek a háború utáni kormány együttérzéséhez. Legalábbis a felszabadulás utáni első időszakban meg voltak győződve róla, hogy a központi és a helyi kormányhatóságok jogilag és erkölcsileg megalapozottnak fogják tekinteni igényeiket. Az életben maradottak kártérítést követeltek az árjásított vagy elkobzott ingó és ingatlan vagyonukért; jóvátételt kívántak a zsidóellenes intézkedések folytán elszenvedett jogtalanságokért és sérelmekért, és végül kárpótlást, amellyel újrakezdhetik személyes és közösségi életüket.
A fegyverszünet utáni kormány, noha átérezte az üldözést
túléltek helyzetét, a megkülönböztető törvények érvénytelenítésével és az
állampolgárok jogegyenlőségének helyreállításával igyekezett kifejezni
szembenállását a múlt zsidóellenes intézkedéseivel, politikai és gazdasági okok
folytán nem teljesíthette az életben maradottak követeléseit. Először is á
szovjet megszálló hatóságok, a nyíltan még nem hatalmon lévő baloldali
radikális erőkkel együttműködve, Magyarország új politikai irányvonalra
állításán munkálkodtak. Ezért a lakosság gazdasági tekintetben való
lecsendesítésében és a korábbi ellenfél irányában megnyilvánuló
nemeslelkűségben voltak érdekeltek. Sokan azok közül, akik a zsidó javak
birtokába jutottak, a munkásosztályhoz tartoztak, az ő megnyerésükre a
kommunista ügy iránt nagy erőfeszítések történtek. Az elkobzott zsidó vagyon
visszaadását politikai meggondolásokon túl más okok is hátráltatták. A
keresztények által megszerzett zsidó javaknak sok esetben az eredeti
átszármazást követő néhány év alatt megváltozott a jellegük, az értékük vagy a
tulajdonosuk; az új tulajdonosok közül sokan pénzt fektettek ezekbe a javakba,
vagy jókora mértékben feljavították őket. Más esetekben öröklés vagy eladás
folytán megváltozott a tulajdonos. Végül, de nem utolsósorban a zsidó javak
birtokában lévő keresztények közül sokan maguk is szegények vagy éppen háborús
káró-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1254.pdf
Az egész kötetet lásd: