FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS 1253
zötti jogegyenlőséget és kimondva, hogy a zsidóellenes intézkedések nem voltak összhangban a magyar nép alkotmányos érzületeivel. Ugyanilyen rendelkezések és nézetek érvényesültek néhány más életbe lépett törvényben, így az 1946. évi XXV. tc.-ben is.27
Az első formálisan újjáalakított zsidó közösségek a fővárosban és a nagyobb városokban voltak. Ezekhez nemcsak az ott honos életben maradottak csatiakoztak, hanem a környező kisebb városokból és településekről származók is, akik a háború után teljesen magukra maradván, lakhelyük elhagyása mellett döntöttek.
Budapest zsidó közösségének volta legszilárdabb alapja az újjáéledéshez. A neológ és ortodox hitközségek, Stöckler Lajos, illetve Kahán-Frankl Samu vezetésével a háborús cselekmények megszűntével szinte egy időben újrakezdték tevékenységüket. Kahán-Franklt gyorsan megválasztották az Ortodox Hitközségek Központi Irodájának vezetőjévé is, Stöckler pedig hosszas huzavonák után a Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnöke lett.28 A fegyverszünet utáni idők első szakaszában az országos irodát a kormány által kinevezett öttagú ideiglenes végrehajtó bizottság irányította.29
Vidéken nagy igyekezettel folyt a hitközségek helyreállítása. 1946 végére az 1939-ben fennállott 704 hitközségből 258 újra működött. Soknak azonban alig volt a minjánhoz elegendő tagja, és így rövid életűnek bizonyult.30
Magyarországon 1946-ban 102 neológ hitközség volt. 1930-ban 219 volta számuk (lásd a 3. fejezetet). Az ortodox hitközségek száma 436-ról 146-ra esett vissza, a status quo hitközségeké 54-ről 15-re. A vidéki hitközségek közül 1946-ban 55-nek voltak saját középületei, de csak kevésnek volt elegendő anyagi erőforrása ahhoz, hogy az aggok házának, kórházaknak, rituális fürdőknek és más hasonló, megszállás előtti intézménynek újbóli felállítására vállalkozhasson.31 Annak ellenére, hogy sok zsinagóga teljesen elpusztult vagy súlyosan megsérült, az újra létrejött hitközségek legtöbbjének volt saját imaháza.32 Mivel kevés kivételtől eltekintve a vidéki zsidó közösségek rabbijait híveikkel együtt deportálták és pusztították el, a háború utáni egyházi vezetők egy része újonnan jött, főként Romániából. A rabbik halála folytán sok hitközség vándorló felekezeti vezetők igénybevételére kényszerült.33 Ugyanez állt a metszőkre is.
Budapest persze sokkal szerencsésebb helyzetben volt. Itt
a zsinagógák majdnem sértetlenek maradtak, s éppígy sok nevelő, kulturális és
közintézmény is.34 Budapest megmaradt a magyarországi zsidó közélet
központjának, és némely intézménye fontos szerepet kapott Kelet-Európa
zsidóinak életében is. A Zsidó Múzeum bővebb lett a vészkorszakot
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1253.pdf
Az egész kötetet lásd: