1250 FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS
ami azt jelentette, hogy közel 13 000 nő nem találhatott zsidó házastársat.10 Vidéken, ahol valamivel kisebb volt a munkaszolgálatosok közötti veszteség, és a deportálások a teljes zsidó népességet érintették, sokkal kiegyensúlyozottabb volt az életben maradtak közti férfi-nő arány, 1946-ban 24 604 volt a férfi életben maradottak száma, a nőké 22 520 (915 nő 1000 férfira). A létfontosságú 20 és 60 év közötti korcsoportokban a férfiak száma (19 619) 2934-gyel haladta meg a nőkét (16 685). A pontos arány persze közösségenként más és más volt.
Újjászerveződés
A front tovahaladtával az életben maradottak újrakezdték egyéni tevékenységüket, nekiláttak szervezeteik, intézményeik újjáépítésének vagy talpra állításának. Budapesten kívül általában a munkaszolgálatból visszatértek voltak a kezdeményezők, mert elsőként tértek vissza közösségeikbe. Mihelyt összeállt egy minján, újraindultak a vallási szertartások; a zsinagógát (vagy legalább egy részét) újra használhatóvá tették, felállították a ledöntött sírköveket, s abban a néhány közösségben, ahol maradtak gyerekek, újból kinyitottak a világi és vallási iskolák. Sok közösségnek az egyik első közös teendője az volt, hogy exhumálja a gettó területén elföldelt áldozatokat, és átvigye tetemüket a zsidó temetőbe.
A felszabadulás utáni időszak első szakaszában a
visszatérteket a fennmaradás mindennapi kérdései és a felszabadult deportáltak
visszatérésével kapcsolatos előkészületek foglalták le. Sokuk szenvedett még a
táborban szerzett lelki és testi gyötrelmektől (különösen a depressziótól,
rosszultápláltságtól, tífusztól), és több ezren hamarosan meg is haltak.11
Az országot a nagy háborús veszteségek nyomán ért súlyos élelemhiány
miatt12 a fennmaradottak gyakran kommunákban éltek.13
Közösségi szállásokat és közkonyhákat hoztak létre, és ezeket részben a
visszatértek által visszaszerzett tőkéből, értéktárgyakból vagy a deportáltak
„kölcsönvett" vagyontárgyaiból tartották fenn. A fő pénzforrás az amerikai
Joint és az Ezra (Segélyező) szervezet volt. Ezek a nemzetközi szervezetek
főleg Marton Ernő erőfeszítései révén vették fel a kapcsolatot a felszabadult
magyar zsidókkal. Marton Ernő az egyeden magyar nyelvű kolozsvári zsidó
napilap, az Új Kelet kiadója volt, aki 1944 májusának elej én Romániába
szökött. Még Bukarestben mentő- és segélyezőakciók szervezésébe fogott a magyar
zsidók támogatására. Együttműködött az új román kormánnyal és a Nemzetközi
Vöröskereszttel, jogi és politikai keretetlétesített az Észak-Erdélyben életben
maradt zsidók érdekképviseletére, számolván azzal, hogy ez a terület
visszakerül Romániához.14 A Nemzetközi Vöröskereszthez 1945 elejétől
kezdve fűzte közeli kapcsolat,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1250.pdf
Az egész kötetet lásd: