FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS 1245
és lelki betegségekben szenvedtek. Sokan röviddel felszabadulásuk után meg . is haltak. Némelyiküket svédországi és más rehabilitációs központokba vitték szabadon bocsátásuk előtt.2 A legtöbb túlélő először visz-szatért Magyarországra, azzal az eltökélt szándékkal, hogy újrakezdi életét a nácizmustól megtisztított miliőben, de mivel sok esetben képtelen volt alkalmazkodni a környezethez, amely folyton a zsidóság tragédiájára emlékeztetett, röviddel visszaérkezése után emigrációra adta a fejét. Sok zsidó egyáltalán nem volt hajlandó visszatérni Magyarországra, minden kapcsolatot megszakított egykori hazájával. Közülük számosan telepedtek le Palesztinában és a szabad világ más államaiban, így az Egyesült Államokban, miután kis időt németországi és olaszországi menekülttáborokban töltöttek.
A magyar zsidóság veszteségei: statisztikai áttekintés
A magyar zsidóság második világháborús veszteségeit a Zsidó Világkongresszus magyarországi képviselete által közrebocsátott adatokra alapozva mértük fel. Az itt közölt adatok ugyan valószínűleg nem teljesen pontosak, mégis a lehető legjobb megközelítést adják a zsidó közösségek elszenvedett veszteségeiről, városokra, megyékre és vidékekre lebontva.3 A háború utáni időszakban nem volt hivatalos próbálkozás a veszteségek összeírására.
Az 194L évi népszámlálás szerint 725t005 főnyi volt a zsidó népesség, ami a teljes 14 683 323 fős népességnek 4,94%-át tette ki. 400 981 zsidó élt a trianoni Magyarországon, 324 026 pedig a Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától 1938 és 1941 között visszacsatolt területeken.4 Az 194 l-es zsidóellenes törvények szerint zsidó fajúnak minősült nagyjából 100 000 zsidó származású keresztény is; 89 640 közülük a trianoni Magyarország területén lakott (62 350 Budapesten). A visszaszármazott területeken, erős lévén az ortodox hagyomány, csak 10 360 áttért volt (32.1. táblázat).
Az 1944. március 19-i német megszállásig a zsidó
közösségből 63 000 áldozatot szedett a háború. Közülük 42 000 munkaszolgálatos
volt; legtöbbjük az ukrán fronton lelte halálát vagy vált gyilkosság
áldozatává; közel 20 000 „hontalant" deportáltak 1941-ben, majd
Ka-menyec-Podolszkij közelében lemészároltak, és 1000 főt gyilkoltak le a
Bácskában, Újvidéken 1942 januárjában-februárjában. A megszállás előtt
elpusztult 63 000 áldozatból 29 850 származott a trianoni Magyarországról és 33
150 a visszacsatolt területekről.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1245.pdf
Az egész kötetet lásd: