124 A VÉG KEZDETE
tézkedések olyan lavináját indították el, ami csakis katasztrófával végződhet. Ámde túlságosan fel voltak korbácsolva a nacionalista-soviniszta szenvedélyek, túlontúl elkápráztatta a szemeket a jobboldal „idealizmusának" görögtűze, és elhomályosította az értelmet az a remény, hogy eljött a pillanat, amikor nagyot lehet szökellni felfelé a társadalmi ranglétrán és osztozni lehet a zsidók vagyonán, s ebben az őrületben ugyan ki figyelt, ki hallgatott az értelem, a józanság, a tisztesség alig hallható hangjára. Azokat a keveseket pedig, akik ezeket a hangokat hallatták, lehengerelték. Hasztalan hivatkoztak arra, hogy milyen sok értékkel gazdagították a zsidók Magyarország gazdaságát és kultúráját. Ugyancsak hasztalan ecsetelték, hogy milyen pozitív szerepet játszottak és mennyire a magyarság pártján álltak a zsidók az első világháború előtt a soknemzetiségű birodalomban, majd milyen tántoríthatadanul őrizték magyarpártiságukat az utódállamokban. A zsidóság ellenségei eszelősen csak egyet hajtogattak és folyvást arra emlékeztették hallgatóságukat, hogy az 1919-es rövid életű kommunista diktatúrában milyen aránytalanul sok zsidó vitt vezető szerepet. Nem számított nekik, hogy a zsidóság túlnyomó többsége ellene volt a diktatúrának, éppúgy szenvedett tőle, akárcsak a nem zsidó lakosság legnagyobb része (nem is beszélve a fehérterrorról, amely kiterjedtebb is volt, meg jóval hevesebb, mint a vörös) . S mindig csak oda lyukadtak ki, ahová Ottlik László, aki kifejtette, hogy az antiszemitizmus „kikerülhetetlenül következett abból, hogy a zsidók pimaszul az élen járnak az intellektuális züllöttség minden tipikus megnyilvánulásában"19.
Akármilyen különös, a zsidó vezetők, amikor megpróbálták „helyére tenni" a törvénytervezet elfogadását, Darányi és Imrédy meggondolásait visszhangozták. Azzal nyugodtak bele a kormány zsidóellenes intézkedésébe, hogy kifejtették: a Harmadik Birodalomban és a szomszédos Romániában élő zsidók helyzetének romlása láttán a magyar zsidók életkörülményeinek „ésszerű" korlátozása nem csupán „kifogja a szelet a szélsőségesek vitorlájából", de elejét veszi annak is, hogy a nyilasok antiszemita uszítása fizikai atrocitásokká fajuljon. Egyes források szerint ez a meggondolás bírta rá a zsidó vezetőket, hogy ne csak elfogadják, de pártolják is ezeket az „enyhén korlátozó" intézkedéseket.20 Ugyanúgy, mint a húszas évek elején, amikor a numerus clausus törvény állt a figyelem előterében, a zsidó vezetők ezúttal is visszautasították a nyugati zsidó szervezetek „beavatkozását" abba, amit tisztán belügynek tekintettek.21
A zsidótörvény tervezetének benyújtása Darányi utolsó
tette volt miniszterelnöki minőségében. Alig leplezett paktálása a
szélsőjobboldallal és főként tárgyalásai Szálasival lehetetlenné tették. A
zsidótörvény elfogadása ellen alig támasztott ellenvetést a liberális
arisztokrata uralkodó csoport, ha támasztott egyáltalán, de az esetleges
kiegyezés a szélsősége
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham124.pdf
Az egész kötetet lásd: