A VÉG KEZDETE 123
tették föl. Ha a numerus clausus törvényt leszámÃtjuk, akkor megállapÃthatjuk, hogy ez volt az elsÅ‘ olyan törvény, amely vallásuk alapján tett különbséget magyar állampolgárok között.
A törvény kimondta,, hogy a zsidóság részarányát 20%-ra kell korlátozni a szabadfoglalkozású-pályákon, valamint a tÃz személynél többet foglalkoztató pénzügyi, kereskedelmi és ipari vállalkozásoknál. E cél érdekében elÅ‘irányozták sajtó-, szÃnház- és filmkamara felállÃtását az ügyvédi, az orvosi és a mérnöki kamarák mintájára, és elÅ‘irányozták, hogy ezeken a pályákon csak kamarai tagokat foglalkoztassanak. A kamarák tagságában 20%-nál nem lehet több a zsidók aránya.15 A kvóta alóla zsidók alábbi kategóriáit vonták ki:
- a hadirokkantakat, akik frontszolgálatot teljesÃtettek, a hÅ‘si halottak özvegyeit és árváit;
- azokat, akik legkésÅ‘bb 1919. augusztus 1 -jén keresztény hitre tértek, és azóta is megszakÃtás nélkül keresztény valláson vannak;16
- a fenti kikeresztelkedettek leszármazottait, ha közben nem tértek vissza a zsidó közösségbe.
AmÃg az egyes kamarák tagságán belül a zsidók arányszáma nem csökken 20%-ra, az újonnan felveendÅ‘ kamarai tagok esetében a zsidók aránya nem lépheti túl az 5%-ot.
ElÅ‘irányozták, hogy a törvényben foglalt célokat öt év alatt kell elérni, megvalósÃtásuk végsÅ‘ határideje tehát 1943, június 30-a. Kivételt csak nagyon indokolt esetben lehetett alkalmazni, s az érintett szakminiszter javaslatára a minisztertanács ezekben az esetekben a végrehajtás határidejét újabb öt évvel kitolhatta.
Alighogy a törvény megszületett, egész sor kormányrendelet jelent meg a törvény végrehajtásáról.17 Az eredeti elképzelés szerint kb. 15 000 zsidónak kellett elveszÃtenie állását a szabadfoglalkozású-pályákon, mégpedig félévenkénti 1500 fÅ‘s ütemezésben. Ha figyelembe vesszük az általuk eltartott családtagokat is, akkor a törvény kb. 50 000 személyt érintett.
A törvény támogatói igazságtalanságot emlegettek. Nem
járja - mondották -, hogy az összlakosságnak alig több mint 5%-át kitevő
zsidóság arányszáma az ország gazdasági és kulturális életében 20%-os legyen.18
Szerintük semmiféle alapvetÅ‘ erkölcsi vagy alkotmányos princÃpiumon nem
esett csorba azzal, hogy megkülönböztetést tesznek zsidók, nem zsidók és a kikeresztelkedettek
különböző kategóriái között. Néhányan azzal érveltek körükből, hogy a törvény
megoldja a zsidókérdést, és útját állja a szélsőjobboldaliak antiszemita
követelőzéseinek, zömük éppúgy nem döbbent rá, és a zsidók iránt rokonszenvezők
sem, hogy a zsidóellenes in
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" cÃmmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T.
Iván Ãrta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosÃtania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosÃtania!
Â
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham123.pdf
Az egész kötetet lásd: