1220 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
zentrale des Hechaluz), a Zsidó Világkongresszus, amelyet Gerhart Rieg-ner irányított Genfben,291 a RELICO (a Háború Sújtotta Zsidó Népesség Megsegítésére alakult Bizottság), amelyet Abraham Silberschein irányított Genfben292, és a HEJEF (Hilfsverein für jüdische Flüchtlinge in Auslande; a Külföldi Zsidó Menekülteket Segélyező társaság), amelyet a Sternbuch testvérek vezettek Montreux-ben (lásd a 29. fejezetet) .
Zürichben 1944. március 23-án különbizottság jött létre a magyar zsidóság segítésére és megmentésére: a Magyarországi Zsidók Segélyezésére alakult Svájci Bizottság (Comité d'Entre-aide Suisse pour les Juifs en Hongrie: Schweizerisches Hilfskomitee für die Juden in Ungarn).293 A bizottság magyar eredetű svájci állampolgárokból alakult, és dr. Bányai Mihály lett a vezetője.294 A bizottsági tagok kapcsolatot tartottak fenn a svájci hatóságokkal, magyar és angol-amerikai diplomatákkal, a pápai nunciussal, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőivel, valamint a Svájcban működő belföldi és nemzetközi zsidó szervezetekkel. Különösen szoros kapcsolatban voltak a Háborús Menekültügyi Hivatallal, amelynek küldötte, Hámori László, zsidó származású magyar volt. A bizottság adatokat gyűjtött és terjesztett a nácik zsidóellenes tevékenységéről és különleges javaslatokat tett a vele kapcsolatban állóknak a lehetséges segélyezésről és mentésről.295
A náciknak a „nemzetközi zsidóság" erejéről és
befolyásáról tett kijelentéseivel ellentétben a zsidó szervezetek alapjában
véve erőtlenek voltak. A zsidók sorsáról szóló adatok továbbításán kívül
működésük főleg a kormányzati és nemzetközi intézmények segítségének igénybevétele
volt, azután az, hogy - viszonylag kicsiny - összegeket fizettek ki néhány
szétzilált zsidó közösségnek, és szétosztották a britektől rendelkezésre
bocsátott, korlátozott számú palesztinai bevándorlási engedélyt. Személyzetük
és rendszeres költségvetésük szánalmasan csekély volt. (A nagyobb arányú
segélyező- és mentőtevékenységet szinte kizáró költségvetésük azért volt
sovány, mert csupán az egyre szegényebb szabad zsidó közösségek gyér
juttatásaiból táplálkozott, illetve a szövetségesek idegen valutára vonatkozó
megszorításai lehetetlenné tették a pénzeszközök mozgatását.) A nemzetközi
zsidó szervezetek vezetői, idegenek lévén, szigorú cenzúra és más állami
szabályozás alatt álltak, mert az állam, bár szánalommal volt a zsidók helyzete
iránt, nem volt hajlandó engedélyezni semmiféle nagyobb menekültcsoportot, és
mindenekelőtt semlegességét akarta megőrizni. Az „idegen" zsidó vezetők
részben azért nem publikáltak az általuk legkésőbben is 1942 nyara óta ismert,
végleges megoldásról szóló újabb híreket, mert tartottak attól, hogy a befogadó
ország felboly-dításával lehetetlenné teszik saját helyzetüket. Ugyanezen az
állásponton voltak a svájci zsidó vezetők is, bár ők valamivel védettebbek
voltak, mint
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1220.pdf
Az egész kötetet lásd: