1218 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
nek külön nyilatkozatot. Egy ilyenfajta „félreérthetetlen nyíltsággal megfogalmazott" nyilatkozat, érvelt Eden, „amely kinyüvánítja, hogy a szovjet hadsereggel a háborús bűnökért való bűnhődés is bekerül az országba, legalábbis csökkentené a zsidó népesség elleni szörnyű gaztetteik méreteit"280. Molotov az Edennek küldött (augusztus 16-i) személyes üzenetben leszögezi, hogy a szovjet kormány már többször tett ilyen nyilatkozatokat. Külön említést tesz Roosevelt, Churchill és Sztálin 1943. november 2-i közös nyilatkozatáról. (Ez a nyilatkozat nem szólt arról, hogy a nácik speciális céltáblája éppen a zsidóság.) Molotov biztosította Edent: a szovjet kormány irányelveket adott ki „a megfelelő propagandaszerveknek, hogy különleges figyelmet szenteljenek e bűnök leleplezésének, és jelentessenek meg figyelmeztetést az elkerülheteden szigorú büntetésről, amely mindenkit elér, aki bűnösnek találtatik ezekben a bűnökben"281.
A szovjet vezetők, attól való régi félelmükben, hogy a nyugati szövetségesek és a Harmadik Birodalom közötti közeledés kommunistaellenes tőkés koalícióhoz vezethet, gyanúval tekintettek minden olyan próbálkozásra, amely a nácikat is be kívánta vonni a mentési ügyekbe. így azután szinte egyáltalán nem törődtek a náci nyomás alatt álló csoportok és kisebbségek helyzetével. A szovjet arcvonalon átszökött Vagy közönséges hadifogolyként hozzájuk került zsidó munkaszolgálatosokkal rosszul bántak; a kormány hevesen tiltakozott a Brand-misszióval való bármiféle tárgyalás ellen; a Horthy-féle ajánlatot is elutasították,282 és nem bocsátottak ki semmilyen, a zsidók kiirtását elítélő nyilvános nyilatkozatot. Mindezek a szovjet vezetők gyanakvását és politikai érdékeit tükrözik. Ez a viselkedésmód a háború elmúltával csak erősödött. 1948 szeptemberében a Szovjetunió kampányt indított a cionizmus és a kozmopolitizmus ellen; e szépítő kifejezéssel gyakran a zsidókat illették. Szovjet és kelet-európai szerzők számos koholt és történelmieden művel igyekeztek bizonyítani a cionizmus és a nácizmus közötti állítólagos kapcsolatot.283
El Salvador
Salvador mentőtevékenységét lényegében egyeden ember,
Georges M. Mantello (korábbi nevén: Mandel vagy Mandl György)
erőfeszítéseinektulajdoníthatjuk. Mantello erdélyi zsidó volt, Beszterce
városából; 1941 decemberében érkezett Svájcba, ahogy mondják, a románok
kereskedelmi ügynökeként. Végül sikerült a genfi El Salvador-i főkonzulátus
első titkári tisztére jutnia. E poszton különféle mentőműveleteket indított a
nácizmus áldozatai, különösen a magyar zsidók megsegítése érdekében. A magyar
zsidókkal kapcsolatban kettős eredményt ért el. Először: a főkónzullal, I. H. Castellanos ezredessel
együttműködve, de
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1218.pdf
Az egész kötetet lásd: