1216 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
Egyesült Államok részéről. A kongresszus mindkét háza mennydörgött, amiért Nagy-Britannia nem hajlandó Palesztinába engedni a magyar zsidókat.270 A zsidó mentő- és képviseleti szervezetek jól alátámasztott beadványokkal fordultak a washingtoni brit nagykövetséghez, és küldöttségeket menesztettek hozzájuk.271 De minden próbálkozásuk eredménytelennekbizonyült.
Az időhúzás, amellyel a nyugati szövetségesek a mentés ügyét kezelték, kétessé tette a Horthy-féle ajánlatot. Aggodalmaikat jócskán fokozták a gyorsan változó katonai fejlemények, pedig az aggodalom visszatekintve alaptalan volt, hiszen a németek nem akartak nagyobb számú zsidót kiengedni a markukból. Románia augusztus 23-i átállása és a Vörös Hadsereg ezutáni gyors előretörése a Horthy-féle kivándorlás előtt egyedül a Románia-Bulgária-Fekete-tenger útvonalat hagyta nyitva. A nyilaspuccs után a britek és az amerikaiak a zsidó közösség mentésére visszatértek a megtorlással való fenyegetésekhez.272 A Háborús Menekültügyi Hivatal tárgyalásokba bocsátkozott a mentésről, főleg Saly Mayeren, aki a Join-tot képviselte, valamint Kasztneren és Becheren keresztül. A WRB részéről McClellandnek a megbeszélésekbe való személyes bekapcsolódása november 4-én alighanem döntő hatást tett a tárgyalások kimenetelére, mert Becher „Roosevelt elnök személyes képviselőjeként" beszélt róla Himmlernek.273
A zsidó vezetők számos segítségkérésére a szokásos ígéret volt a válasz, hogy ugyanis a szövetségesek minden lehetőt megtesznek az újabb magyarországi üldözések megelőzésére.274 Ezeknek az ígéretelmek éppannyi hatásuk volt a zsidókra, mint a büntetéssel való fenyegetőzéseknek a nyilasokra. A zsidók továbbra is pontosan olyan védtelenek maradtak, mint voltak, a nyilasok pedig tovább garázdálkodtak mindaddig, míg meg nem érkezett a szovjet hadsereg és 1945. január 18-án fel nem szabadította Pestet, február 13-án pedig Budát.
A Szovjetunió
A Vörös Hadsereg meghatározó szerepet játszott a budapesti
zsidók és a munkaszolgálatos-századokban szolgáló zsidók ezreinek
megmentésében, a Szovjetunió ugyanakkor nem folyt különösebben bele a magyar
zsidóság megmentésére indult politikai-diplomáciai hadjáratba. A zsidók
felszabadítása a szovjet erőknek a tengelyhatalmakkal szembeni hadműveleteiből
adódó következmény volt, s nem mentőmozgalom vagy emberiességi meggondolások
eredménye. A Nagy Szövetség többi tagjához hasonlóan a Szovjetuniót is
elsősorban saját jól felfogott nemzeti érdekei mozgatták.275
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1216.pdf
Az egész kötetet lásd: