1212 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
kairól, a svájci követség (Lutz) és a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával szervezésbe kezdett „7000 család" (nagyjából 40 000 zsidó) Palesztinába való kivándoroltatására.248 Július 13-án, eléggé biztosnak érezvén magát a kormány elhatározása felől, két levelet írt, az egyiket Isztambulba Barlasnak, a másikat Genfbe Poznernak és Kahanynak.249 Minden valós alap nélkül - leszámítva azt, hogy azok az alacsonyabb rangú magyar hivatalnokok, akikkel kapcsolatban állt, félretájékoztatták - arról írt, hogy a német hatóságok Berlinben elviekben már beleegyeztek a kivándorlásba, és nem fogják megakadályozni a palesztin bevándorlási engedéllyel rendelkező magyar zsidók távozását. Hangsúlyozta, hogy a hatóságok egyik feltétele a kivándorlás gyors lebonyolítása, és sürgette Barlast: haladéktalanul gondoskodjék török hajókról, hogy heti 4000-5000-es csoportokban lehessen elszállítani a zsidókat vagy a romániai Constantából, vagy a bulgáriai Burgaszból.
A magyar hatóságok csak 7800 zsidóról beszéltek; a németek a Hitler szabta feltételeken túl nem vállaltak kötelezettséget a kilépési és átutazási engedélyek dolgában. A svájci követség azonban, valószínűleg Krausz magabiztosságára alapozva, mégis igen derűlátóan tudósította Genfet a magyar felajánlásról. A berni brit követség július 18-án a külügyminisztériumba továbbította a hírt; a rákövetkező napon Harrison ezt táviratozta Washingtonba:
Egy, a külügyminisztériumból jött, tegnapi keltezésű feljegyzés azt állítja, hogy a budapesti svájci követség szerint Magyarország kormánya engedélyezi az összes olyan zsidó távozását Magyarországról, akinek belépési engedélye van más országba, Palesztinát is ideértve.250
A hónap folyamán az ajánlatot a Nemzetközi Vöröskereszten át is továbbították.251 Krausz Barlasnak, Poznernak és Kahanynak küldött beszámolójára, valamint a budapesti svájci követség közleményére támaszkodva, a szabad világ zsidó vezetői közös cselekvésbe kezdtek a 40 000 zsidó palesztinai bevándorlásának lehetővé tételére. Július 20-án Shertok és Linton arra ösztökéli Randallt, hogy „haladéktalanul kezdjen vizsgálatot, és aknázza ki a felajánlást"252. A következő napon találkozójuk volt a Kormányközi Bizottság vezetőivel, köztük Emersonnal, akiket arra ösztönöztek, hogy ugyanígy cselekedjenek.253 Július 31-én Elearon F. Rath-borne alsóházi jegyzéket küldött Edennek a Nád Terrortól való Felszabadulás Nemzeti Bizottsága nevében, s ebben panaszt tett amiatt, hogy a brit külügyminisztérium a Halitól kapott néhány nappal korábbi, határozott ígéretek ellenére sem értesítette a magyarokat a brit kormány „elhatározásáról, hogy szállítóeszközt és szállást keres mindenkinek, aki csak távozhat"254. -
A britek persze még nem szánták el magukat a cselekvésre.
Igazából
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1212.pdf
Az egész kötetet lásd: