NEMZETKÖZI .REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1211
Vaada más vezetői a szövetségesek tudomására hoztak: Auschwitz, a hozzá vezető vasútvonalak, hidak, és az útvonalon lévő fő vasúti csomópontok bombázása. A szövetségesek vonakodtak e kéréseknek eleget tenni, amint azt sok dokumentum is bizonyítja.241 Az elutasítás indoka az volt, hogy ezek a javasolt légi bevetések „nem járnának gyakorlati haszonnal", visszafelé sülnének el, mert a katonai hadműveletek sikeréhez szükséges repülőgépeket foglalnák le,242 és technikailag is kivihetetlenek vagy bajosak, mert nem állnak rendelkezésre pontos információk a táborok elhelyezkedéséről. Ezek az álérvek a szövetségesek elhatározásának álcázására voltak jók, arra, hogy nemzeti érdekeik követésében ne hagyják magukat erkölcsi megfontolások miatt akadályoztatni.
Mivel a németek csapatszállításra és hadianyag-szállításra is használták ezeket a vasútvonalakat és hidakat, a bombázást komolyan lehetett volna indokolni, még akkor is, ha a szövetségesek politikája ellenezte, hogy fegyveres erőt vessenek be az üldözöttek megmentésére, „kivéve, ha azok mentésére az ellenség fegyveres erejének legyőzésére indított katonai hadművelet folytán került sor"243. Mire a németek 1944 márciusában megszállták Magyarországot, a szövetségesek már egész Európa egét ellenőrzésük alatt tartották. Sőt, 1944 nyarától több alkalommal is súlyos légicsapást mértek az Auschwitz környéki ipartelepekre.244 Az auschwitzi jegyzőkönyv által közölt részletek fényében kissé alaptalannak tűnik a Brit Légi Parancsnokság 1944. augusztus 3-i állítása, amely szerint nem voltak pontos adatai Birkenau fekvéséről.245 Ezenfelül augusztus végén a szövetségesek bonyolult fotoanalitikus technika révén bámulatosan részletes légi felvételt kaptak a táborról.246
A szabad világ zsidó vezetői tettekre sarkallták a nyugati hatalmak vezetőit,247 ők azonban azon igyekeztek, hogy elkerülhessék a cselekvést; végeláthatatlan számban váltottak jegyzékeket, miközben a nácik napi 12 000 magyar zsidót küldtek a halálba. Az emlékiratváltás még jóval azután is folyt, hogy Horthy leállíttatta a deportálásokat, és Auschwitz megsemmisítő gépezete leállt.
A szövetségesek reagálása a Horthy-féle ajánlatra.
A magyar koronatanács június 2 Ö-i ülésének határozata, amelyben engedélyezi
közel 7800 zsidó kivándorlását (lásd fentebb), Horthy-féle ajánlatként vált
ismeretessé a nyugati hatalmak körében. Az ajánlatot június 27-én Sztójay, majd
július 7-én Horthy hozta Veesenmayer tudomására. A svájci és a többi érdekelt
követséget néhány nappal később értesítették. Kraüsz, nem tudván Hitlernek a
korlátozott kivándorlás engedélyezésével kapcsolatos feltételeiről, sem
Eichmann-nak a mentési tervvel kapcsolatos aljas szándé
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1211.pdf
Az egész kötetet lásd: