A VÉG KEZDETE 121
válósága nyíltan állást foglalt, rámutatván a törvénytervezet igazságtalanságára. Többek között Bartók Béla, Darvas József, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Szakasits Árpád emelte föl a szavát hangosan és erélyesen. Tiltakozó memorandumokban emlékeztették a kormányt, hogy a polgárok jogainak és a polgári szabadságjogoknak a védelmét, így a polgárok egyenlőségének elvét az alkotmány írja elő, és éppen ezért különb Magyarország sok más európai országnál. Emlékeztettek és figyelmeztettek, hogy ha ebből a szemérmetlenül diszkriminatív javaslatból törvény lesz, akkor erre „valamikor minden magyarnak szégyenkezve kell gondolnia"10.
A zsidóságnak és liberális barátaiknak akadt néhány támogatója az országgyűlésben. Az alsóházban a Liberális és a Szociáldemokrata Párt néhány képviselője Volt a törvényjavaslat ellen. A legnyütabban és a leghatározottabban a zsidó képviselők, például Vázsonyi János és dr. Fábián Béla. Feltűnő hevességgel bélyegezték meg a tervezetet a szociáldemokraták. 11 A felsőházban Láng Lajos, Prónay György és Sigray Antal vezette a harcot ellene. Ok is, akárcsak képviselőházbeli harcostársaik, egyetemleges erkölcsi alapelvekre hivatkoztak, a szabadságra, az igazságra, az egyenlőségre, felidézték a zsidóság történelmi érdemeit Magyarország előrehaladásában, de mindez falra hányt borsó volt. Bátor csatározásuk nem változtatott a dolgok menetén, s a törvényjavaslat, amely az idők szellemét tükrözte, mindkét házban elsöprő többséggel ment keresztül.
A zsidóság és liberális pártfogóik ügye végképp elveszett,
amikor a keresztény egyházak képviselői a törvényjavaslat mellé álltak. Május
második felében (ekkor már Imrédy váltotta föl Darányit a miniszterelnöki
székben) a felsőház vitájában a különböző keresztény felekezetek vezetői és a
zsidóság sok „barátja" olyan értelemben szólalt fel, hogy ha elfogadják a
törvényt, akkor ezzel „elejét veszik a zsidókérdés további kiéleződésének, és
kihúzzák a talajt az antiszemitizmus alól". Általában csupán
apróbb-cseprőbb módosításokat kívántak, például a kikeresztelkedettek
érdekében, vagy hogy a tervezet bizonyos pontjainak esetleg félreérthető
szövegezését tegyék egyértelművé. Raffay Sándor például, az evangélikus
(lutheránus) egyház püspöke május 24-i felszólalásában nyomatékkal
hangsúlyozta, hogy zsidótörvényre szükség van. Ügy tett, mintha fogalma sem
lett volna arról, hogy mi az antiszemitizmus és milyen forrásokból ered, s
arról beszélt meglehetős képmutatással, hogy egy ilyen törvény elfogadásától
csak akkor lehetne eltekinteni, ha a zsidók megváltoztatnák módszereiket és
eddigi magatartásukat. Mindössze egyetlen módosító indítványt tett,
nevezetesen, hogy a törvény előírásai ne vonatkozzanak azokra, akik 1919.
augusztus 3l-e előtt kikeresztelkedtek, s ne hagyják
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham121.pdf
Az egész kötetet lásd: