NEMZETKÖZI .REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1209
elleni megtorló intézkedések a szövetségesek részéről, Auschwitz és az oda vezető vasútvonalak, valamint budapesti kormányzati épületek bombázása.225A nyugati szövetségesekre más államok,226 mentőszervezetek, és sok zsidó és nem zsidó világi és vallási vezető részéről is jókora nyomás nehezedett; mind azt sürgette, hogy a szövetségesek mentsék meg a magyar zsidóság maradékát.
Az Egyesült Államok június 26-án reagált: a budapesti svájci követség útján éles hangú tiltakozó jegyzéket küldött a magyar kormánynak, amelyben megismételte Amerika aggodalmát a zsidók üldözésével kapcsolatban, és felhívta a figyelmet az elnök március 24-i nyilatkozatára a háborús bűnösök felelősségre vonásáról.227 Két napra rá a Háborús Információs Hivatal üzenetet küldött a magyaroknak Francis J. Spellman New York-i érsektől. Az érsek figyelmeztette a magyarokat, hogy a zsidóellenes intézkedések, amelyek megráznak „minden igazságérzettel és emberi együttérzéssel bíró férfit és nőt, szöges ellentétben állnak a magyar emberek túlnyomó többsége által vallott katolikus hit tanaival"228. A magyar külügyminisztérium július 18-ig nem adott választ a jegyzékre, s akkor szokás szerint arra hivatkoztak, hogy a zsidókat munkavégzés céljából bocsátják a német kormány rendelkezésére.229 Időközben az Egyesült Államok Budapest erőteljes bombázásával nyomatékot adva (július 2.), újra megismételte figyelmeztetését.
A briteknek a már hozzájuk is eljutott hírek miatti rémületét Churchill Norton táviratával kapcsolatban Edennek szóló szűkszavú jegyzetben így fejezte ki: „Mit lehetne tenni? Mit lehetne mondani?"230 A Sü-verman, Gallacher és mások által az alsóházban július 5-én feltett kérdésekre válaszolva, Eden megerősítette a „barbár deportálások" tényét. Megjegyezte, hogy a szövetségesek ismételt nyüatkozatai és figyelmeztetései süket fülekre találtak a németeknél és magyar cinkosaiknál, s újra elismételte már többször hangoztatott álláspontját, hogy „továbbra is a szövetséges nemzetek gyors győzelme nyújt a legfőbb reményt e tragikus állapotok megszüntetésére"231.
Ez a válasz nem nyugtatott meg mindenkit: a vezető zsidó
személyiségek, valamint Anglia és Skócia egyházi méltóságai hatására továbbra
sem hagyott alább a közfelháborodás. William Temple, Canterbury érseke július
3-án felkereste Churchillt,232 és július 8-án közvetlenül a magyar
néphez fordult. Könyörögve kérte, hogy segítsenek az üldözött zsidóknak, „még
ha az a legnagyobb veszéllyel járna is"233. A BBC is hasonló
tartalmú üzeneteket sugárzott. Ezek a híradások gyakran számoltak be a
zsidóellenes intézkedések valódi természetéről és a kormány tagjainak és
bűntársaiknak szóló figyelmeztetéseket is sugároztak, tetteik
következményeiről. 234
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1209.pdf
Az egész kötetet lásd: