1208 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
Harrimant felkérték arra is, hogy hozza a szovjet kormány tudomására: a britekés az amerikaiak ugyan teljesen tudatában vannak annak, hogy a német kormánnyal való közvetlen érintkezés nem kívánatos, de nem kívánják teljesen becsukni az ajtót a németek esetleges „komoly" ajánlatai előtt, és olyan mentési módszert keresnek, amelyet Svájc közreműködésével lehetne kimunkálni.221
A szövetségesek, noha helyesen tartották a Brand-Grosz-missziót olyan kísérletnek, amellyel a németek éket akartak verni a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közé, ezenfelül pedig lényeges összetevőnek a németek lélektani hadviselésének stratégiájában, nem iparkodtak a szabad világ zsidó vezetőinek az aggodalmát enyhíteni, sem valamiféle jelentőségtel-jesebb mentési változatról gondolkodni. Ha a zsidó vezetőknek maradt még reményük a misszióval kapcsolatban, július 19-én, amikor a BBC nyilvánosságra hozta az ügyet, az is szertefoszlott. Másnap a brit sajtó elővette az egész történetet, arra téve a hangsúlyt, hogy a „gyalázatos ajánlat" felháborító zsarolási kísérlet a németek részéről, és a szövetségesek egymás iránti bizalmának aláásására irányuló próbálkozás.
A BBC adásai és a brit sajtóban megjelent riportok a németek figyelmét is felkeltették. Ribbentrop az ügyben teljes beszámolót követelt. Amikor értesült arról, hogy a Brand-misszió a Reichsführer-SS (birodalmi vezető) titkos parancsára indult el, érintkezésbe lépett Himmlerrel, aki gyaníthatólag kielégítő választ adott neki.222 Nincs semmi bizonyíték, hogy a két ellenlábas Hitler elé vitte volna az ügyet. A magyar külügyminisztérium cáfolta a brit „állításokat", és megismételte a magyarok eltökéltségét a zsidókérdés „humánus módon" való megoldására.223
A szövetségesek reagálása az auschwitzi jegyzőkönyvre
és Krausz beszámolójára. A Brand-Grosz-ügy miatti felháborodás
egybefonódott az 1944. június 19-i Krausz-beszámoló kihatásaival, amely
beszámoló részleteket tartalmazott az auschwitzi jegyzőkönyvből (lásd a 23. és
a 29. fejezetét). A beszámolót Mantello publikálás céljából terjesztette
Svájcban, Pozner pedig június 23-án Isztambulba továbbította. Számos
jegyzékváltásnak is tárgyává vált a semleges államok fővárosai, valamint London
és Washington között. Szerepelt köztük a jeruzsálemi (Gruenbaum), genfi
(Lichtheim) lisszaboni (Dobkin) és stockholmi (Ehrenpreis) zsidó vezetők
kétségbeesett segélykérése is. Június 24-én Hamson hosszú táviratban
tájékoztatta Washingtont a magyarországi deportálásokról, és továbbította a
magyarországi és szlovákiai zsidó vezetők kérését, hogy a szövetségesek bombázzák
az Auschwitzba vezető vasútvonalakat és hidakat.224 Két. nappal
később Norton elküldte Londonba lichtheim üzenetét. Ebben különleges javaslatok
álltak: a magyarok figyelmeztetése, a németek
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1208.pdf
Az egész kötetet lásd: