1206 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
re Shertok azt vetette fel, hogy akkor küldjék el Kullmannt, a Politikai Menekültek Kormányközi Bizottságától (IGC). A menekültügyekkel foglalkozó Kullmann már felkereste a náci megszállás alatt álló Európa egyes részeit a háború alatt, és a Baderrel kapcsolatban felhozott ellenvetések őrá nem álltak. A britek ezt a gondolatot is elvetették, azt bizonygatva, hogy Kullmann végül is a Népszövetség tisztségviselője.208 Shertok ekkor azzal a korábban már többször felvetett javaslattal állt elő, hogy „a náci megszállás alatt álló országokban élő minden zsidót nyilvánítsanak brit vagy angol-amerikai védnökség alatt álló személynek", Randall ezt a javaslatot is elvetette, arra hivatkozva, hogy
- a másik oldal nem törődne ilyen lépéssel;
- ez az ajánlat csak akkor jöhetne komolyan szóba, ha csereajánlat is kísérné, de e célra nem áll elég német rendelkezésre;
- gyakorlati képtelenség több tízezer embernek menedékhelyet nyújtani;
egy ilyen ajánlat azt a benyomást kelthetné a németekben, hogy a szövetségeseknek a zsidókérdés a sebezhető pontjuk, és így még egyet csavarnának a présen.209
A britek tartottak attól, hogy Brand visszatérését úgy értelmezik, mint az első lépést bizonyosfajta tárgyalásokhoz, amelyek „igen veszélyes kérdésekbe sodorhatnák bele őket"210. Ilyenformán a zsidó vezetők minden erőfeszítése ellenére Brandot brit őrizet alatt visszatartották.211 Egy brit tiszt felügyelete alatt Kairóba küldték, és ott „kiváltságos fogolyként" bántak vele. Grosz Bandi iránt, aki Brandot küldetésében kísérte, bizalmatlansággal voltak, mert kétesek voltak az okmányai (lásd a 29. fejezetet). O már kevesebb szerencsével járt: nem sokkal azután, hogy a britek megtalálták Szíriában, Kairóba vitték, és katonai börtönbe zárták.
Mindkettőjüket az utolsó napokig vallatták. Egy ízben Brand azt állította, hogy Lord Moyne is faggatta, a Közép-Keletért felelős állammi-niszter, aki, mint Randall, aggodalmának adott hangot az egymillió zsidóért való felelősség miatt, ha a németeknek sikerülne tető alá hozni az alkut.212
Brand együttérzőbb meghallgatásra talált Ira A.
Hirschmann-nál, aki június végén egyenesen azért utazott Kairóba, hogy a WRB
rendeletére eszmecserét folytasson vele és Grosszal.213 Hirschmann
az amerikai nagykövetség különleges attaséjaként szolgált Ankarában, ő volt a
felelőse és a végrehajtója Törökországban a WRB háborús programjainak és
irányvonalának. Amikor vállalkozott erre a feladatra, már tudomása volt arról
az emlékiratról, amelyet Halifax nyújtott be Hullnak arról, hogy a brit kormány
ellenez bármiféle tárgyalást az „SS ügynökeivel"214. Akai-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1206.pdf
Az egész kötetet lásd: